Szobanövények teleltetése

Éjszakánként egyre hűvösebb van, s a legtöbben már bemenekítették a szobanövényeket a közelgő fagyok elől. (Aki ezt még nem tette meg, ne várjon vele sokáig!) A következő néhány napban a teleltetéssel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. Főként olyan növényekről fogok írni, amilyeneket én is nevelek (levéldísznövények, citrusfélék, pálmák, kaktuszok, muskátlik, stb.), de ha van valamilyen különlegesebb növényetek, amihez nem igazán találtok leírást, akkor írjatok e-mailt a hedihobbi[at]gmail[dot]com-ra, hátha tudok segíteni a teleltetésével vagy az általános gondozásával kapcsolatban. Ha sokan kérdeztek ugyanarról a növényről, akkor szívesen írok róla a blogomba is, szóval mindenképp érdemes billentyűzetet ragadni! 🙂

Panellakók, figyelem!

Mielőtt elkezdenék külön-külön foglalkozni az egyes növények igényeivel, szeretnék néhány szót írni a teleltetés fontosságáról és az ideális telelőhelyről. Legyen bármilyen növényünk, mindenképp szüksége van téli pihenőre, amit a lehetőségeinktől függően tudunk biztosítani. Télen a legideálisabb helység a növényeinknek egy fűtetlen és világos szoba vagy előtér, ahol nincsenek túlzsúfolva a növények.

Ez szép és jó, de sokan élnek társasházakban, panellakásokban, akik ezt nem tudják megoldani. Nekik azt javaslom, hogy ha a lépcsőházban teleltetik a növényeiket, nagyon figyeljenek oda az öntözésre és a kártevőkre. A lépcsőházban többnyire nagyon kevés a fény (persze akad néhány szerencsés kivétel), viszont kellően hűvös van. A kaktuszokat (kivéve a leveles kaktuszokat, mint pl. a karácsonyi kaktusz) nyugodtan kitehetjük a lépcsőházba, de egész télen alig öntözzük őket! Ugyanez igaz néhány igénytelenebb levéldísznövényre  (pl. szobai futóka, anyósnyelv, stb.) is, annyi különbséggel, hogy az ő gyökérlabdájuk nem száradhat ki teljesen, de nem is csicsoghatnak a víztől. Ha teljesen kiszárítjuk az ilyen növényeket, akkor elpusztulnak, viszont ha túl sokat öntözzük őket, akkor a hideg és a fényhiány miatt könnyen kirohadnak.

Vannak viszont olyan növények, mint pl. a pálmák és a citrusfélék, amiket nem érdemes kitenni a lépcsőházba, mert teleltetésükhöz elengedhetetlen a sok-sok fény. Így ők inkább maradjanak a fűtött lakásban, s már ilyenkor, októberben is tegyünk azért, hogy ezeket a növényeket ne támadhassák meg a pajzstetvek. Erről majd részletesebben fogok írni egy ezzel foglalkozó bejegyzésben.

Néhány tipp télire

1. Felkészítés


Teleltetés előtt gondosan nézzük át a növényeinket! Mossuk le róluk a port, töröljük át a cserepeket, ha kártevőt látunk valamelyiken, azonnal védekezzünk ellene, mert nem csak az a virág mehet tönkre, amin észleljük a bajt, hanem azok is, amelyekkel egy helyen teleltetjük a problémás növényt. A beteg növényi részeket vágjuk le, az elszáradt leveleket, virágokat távolítsuk el, mert ezek nagyon jó táptalajt adnak pl. a gombás megbetegedéseknek. Valamint végezzünk egy kisebb nagytakarítást ott, ahova a növényeket visszük. Ha a padló megengedi, akkor mossunk fel fertőtlenítős vízzel, s a virágtartókat, a kaspókat és az alátéteket is tisztítsuk meg!
Ficus benjamina

2. Napfény

Minél világosabb egy növény levele, annál fényigényesebb. Pl. a fikuszok esetében a tarka levelű (Ficus benjamina) jobban szereti a fényt, mint a vastag, sötétebb levelű társa (Ficus elastica). Télen gyengébb a napsütés, így ilyenkor azok a növények is szeretik a világosabb helyet, amelyek egyébként könnyen megégnek a közvetlen napfénytől. Azonban legyünk óvatosak! Kevésbé fényigényes fajokat is tehetünk a déli ablak közelébe, de ne közvetlenül az ablakba, mert napsütéses időben még télen is megéghetnek!

3. Öntözés

Minél hűvösebb helyen van egy növény, annál óvatosabban kell öntözni! Az ujjunkat nyomjunk a cserép földjébe, s ha még nedvesnek érezzük, ne locsoljunk. A felső réteg hamarabb kiszárad, így ha az már száraz, a gyökérlabda még épp nedves, tehát ideje a locsolásnak. Ha a virágföld elválik a cseréptől, akkor már nagyon össze van száradva a gyökérlabda és a víz gyorsan átszalad a cserép és a föld közt. Egyrészt ne várjuk meg, hogy ennyire kiszáradjon a növény, de ha mégis így járnánk, akkor alulról öntözzük meg szegényt, hogy a föld meg tudja magát szívni. (Ha marad alatta víz, azt öntsük le, bár ilyenkor inkább többször fel kell tölteni az alátétet, hogy a földlabda ismét átnedvesedjen.) Különösen a tőzeges talajra kell odafigyelni és megtapogatni, mert csontszárazon is nedvesnek tűnhet.

4. Tápoldatozás

Télen a növények pihennek, vagy legalább pihenni próbálnak még akkor is, ha fűtött szobában vannak. Ilyenkor nagyon óvatosan bánjunk a tápoldatokkal! Ha sötét, hűvös helyen vannak a virágaink, egyáltalán ne tápoldatozzuk őket! Ha hűvös és világos helyen vannak a növényeink, a többségük akkor is megvan műtrágya nélkül tavaszig. (Természetesen az aktív, virágzó növények kivételt képeznek ez alól, ők nem pihennek, nyugodtan tápoldatozhatjuk őket, hogy szépen virítsanak, de ne essünk túlzásba!) Ha fűtött, világos lakásban vannak a növényeink, akkor is legyünk óvatosak, mert még tápoldatozás nélkül is megnyúlt és gyenge hajtásokat hozhatnak.
A kaktuszoknak is szükségük van a téli pihenésre!

5. Fűtés

A padlófűtés kifejezetten káros a cserepes növényekre, így közvetlenül a padlóra ne tegyük le őket! A fűtőtestből feszálló melegért sem rajonganak a növények, így abba az ablakba, aminél a radiátor van, egyáltalán ne tegyünk növényt. Egyébként is kell egy ablak, amit nyitogathatunk a szellőztetés végett, és mindenkinek jobb, ha ebben az ablakban nincs egy növény se (leverhetjük, megfázhat, állandóan rakosgatni kell, stb.) Ha a fűtött lakásban vannak a növények, párásítsunk! A növényeket lehetőleg egy helyre tegyük, hogy kialakulhasson egy kis mikroklíma körülöttük. Tehetünk közéjük vizes edényeket, spriccelhetjük a leveleiket vízzel, vagy beszerezhetünk egy párásító készüléket. Ha figyelünk erre, sok kártevőtől és indokolatlannak tűnő levélhullástól kímélhetjük meg magunkat.

6. Mini rózsa – na, azt ne!

Télen csak “szezonális” virágzó növényt vásároljunk! Pl. orchideát, korallvirágot, hajtatott virághagymákat, cikláment, karácsonyi kaktuszt, stb. Ún. mini rózsát és más nyári virágot még ajándékba se vegyünk, mert csak szenvedni fog (legyengül, ellepik a kártevők, megfertőzheti a többi növényünket, stb.), rosszabb esetben pedig el is pusztulhat. Ha ügyesek vagyunk, kihúzzák tavaszig, de tényleg nem sok örömünk lesz benne. Valentin nap környékén sajnos sok olyan virág kerül forgalomba, ami bár szép, és sokszor akciós is, hosszú távon nem bírja lakások klímáját s a legodaadóbb gondoskodás ellenére is hamar elveszti díszítő értékét.
Korallvirágok
Remélem, hogy ez a kis útmutató a segítségetekre lesz, de ha valami gond van, nyugodtan kérdezzetek e-mailben!

A Cymbidium gondozása

A Cymbidium (magyarul csónakorchidea) Délkelet-Ázsiából származik, természetes élőhelyén 300-tól 1500 méterig található meg folyóvölgyekben, ill. hegyvidékeken. A csónakorchidea szereti a hűvös klímát és a nedves közeget. A nálunk kapható hibridek nagy része félepifita (pl. mohos sziklákon vagy a fa törzsén él), de van belőlük a lepkeorchideához hasonlóan epifita és talajlakó fajta is.
Cymbidium, Kew Gardens, London, 2012.

A Cymbidium hazánkban egyre népszerűbb, néhány virágboltban cserepes növényként is megvásárolható. Sokáig csak csokrokban találkozhattunk vele (ill. “díszdobozos” orchidea formájában), mert tartós és mutatós vágott virág. Gondozása nem bonyolult, kezdő növénybarátok is bátran megpróbálkozhatnak vele. Fontos tudni róla, hogy a legtöbb nálunk kapható Cymbidium hidegházi (a mini Cymbidium mérsékeltházi), ez a virágoztatásnál lesz fontos. Aki télen nem tudja hűvös helyre tenni a csónakorchideát, az inkább mondjon le róla, mert hideg hatás nélkül a virágzás minden esetben elmarad és néhány év alatt a növény is elpusztulhat.

Orchidea kiállítás, Budapest, 2011.

Ha Cymbidiumot vásárolunk, a következőre figyeljünk oda: félrevezető lehet, de ha a növénynek világos, sárgászöld, kemény és egyenesen álló levele van, akkor egészséges, mert megfelelő mennyiségű fényt kapott. Ha a csónakorchidea levelei puhák, lekonyulnak, színűk pedig sötétebb zöld, az fényhiányra utal. Ez egy tartási hiba, ha tavasszal veszünk ilyen növényt, csak arra kell figyelnünk, hogy ne égesse meg a nap. Viszont ha nyár végén kerül hozzánk, könnyen lehet, hogy elmarad a virágzás. Ha virágos példányt veszünk, nagy baj nem lehet, mert egy évben csak egyszer virágzik, így a következő virágzás már csak rajtunk múlik.

A csónakorchidea elhelyezése, öntözése

A csónakorchideát kora tavasztól késő őszig kint tarthatjuk a kertben vagy a teraszon. A deret és a kisebb éjszakai fagyokat is elviseli (-3 fokig), de azért legyünk óvatosak, nehogy tönkremenjen a növény egy nagyobb lehűléstől, éjszakai fagy esetén inkább vigyük védett helyre!
A csónakorchidea nagyon fényigényes, és szereti a nedves közeget. Ha tehetjük, cserepét süllyesszük le a kertben olyan helyre, ahol a tűző déli nap nem éri, de délelőtt és/vagy délután közvetlen napfényt is kap néhány órán keresztül. Ha lesüllyesztjük a növényt, akkor a cserép felső harmada legyen a talaj szintje felett, a cserép alá pedig tegyünk 1-2 cm kavicsot, hogy a felesleges víz könnyen elfolyhasson egy-egy eső alkalmával.
Cymbidium, Szeged, 2010.

Nyáron, ha kánikula van, vízpermettel hűthetjük a növényt és környezetét. Fontos, hogy a talaja folyamatosan nedves legyen, még télen sem száradhat ki teljesen (de azért ne is csicsogjon a víztől, mert télen, mint minden szobanövény, a csónakorchidea is könnyebben kirohad). A többi orchideához hasonlóan érzékeny a pangó vízre, ezért mindig győződjünk meg arról, hogy a közeg, amit az ültetéshez használunk, elég laza-e ahhoz, hogy a felesleges vizet elvezesse (tehát van-e benne perlit, vagy más adalékanyag) és a növény alatt sose álljon víz!

Ősszel szedjük fel a növényt cserepestől, és állítsuk olyan helyre, ahol a legtovább éri a nap. Szeptembertől novemberig egy kicsit visszafoghatjuk az öntözést, de ne legyünk túl szigorúak a növényhez! Két öntözés közt ne száradjon ki teljesen a közeg, de ne legyen olyan egyenletesen nedves se, mint a nyár folyamán. Ez a kis vízmegvonás segít felkészülni a virágzásra. Novembertől ügyeljünk arra, hogy ismét egyenletesen nyirkos legyen a növény közege.
Télen világos, 5-17 °C közt tartsuk a növényt, akkor is, ha virágzik, mert 18 °C felett ledobja a bimbókat és hamar elvirágzik.
Ha a Cymbidiumot csak a lakásban tudnánk tartani egész évben, inkább mondjuk le róla, mert nem fog virágozni. Így legfőbb díszítő értékét elveszti, s a növény is csak szenvedni fog a ház klímájától. Csak kerttel, erkéllyel rendelkező növénybarátoknak javaslom a tartását!

A Cymbidium tápoldatozása, virágoztatása

A tápoldatozásnak nagy szerepe van a növény virágzásában. Ha frissen ültettük át a növényt, és tápdús közeget használtunk, legyünk óvatosak, 6-8 hétig  hígabb tápoldatot használjunk, mint egyébként.

Márciustól augusztusig nitrogénben dús, káliumban és foszforban szegény tárgyát adjunk a növénynek, míg augusztustól október végéig csökkentett nitrogéntartalmú, virágzás előtt álló növényeknek való trágyával öntözzük a csónakorchideát. Márciustól novemberig hetente egyszer tápoldatozzuk a növényt, télen elhagyhatjuk a műtrágyát, hisz akkor pihen a növény, és elviekben minden fontos tápanyagot elraktározott  az év során a virágzáshoz. A fentiek mellett használhatunk lombtrágyát is, tavasszal Mikramidot, ősszel pedig Wuxalt 0,2-0,5%-os töménységben.

Orchidea kiállítás, Budapest, 2011.

Ahogy már fent is írtam, a virágképzéshez szükséges tényezők:
  • 1. sok-sok napfény
  • 2. körültekintő trágyázás
  • 3. megfelelő öntözés (Nyáron egyenletesen nedves, ősszel egy kis megvonás, télen pedig legyünk óvatosak, de ne száradjon ki a növény.)
  • 4. ősszel éjszakai lehűlés legalább 4 héten keresztül (Ezért hagyjuk kint a növényt, ne vigyük be a házba idő előtt! Hideg hatás nélkül a növény nem virágzik.)
A virágszálat érdemes kitámasztani, mert egyrészt úgy látványosabb a növény, másrészt kisebb az esélye annak, hogy megsérül.

Virágzatkezdemény és bimbók – Saját gyűjtemény 2014.

Útmutató az átültetéshez

Ezt az orchideát csak akkor kell átültetni, ha már teljesen kinőtte a cserepét és az új hajtásoknak nincs helye.. Ez a cserép és a növény méretétől függően 2-3 év is lehet. Válasszunk hosszúkás, ugyanakkor stabil virágcserepet, hogy elkerüljük a növény felborulását. (Tehetünk kavicsokat a cserép aljába, ami nem csak segít elvezetni a vizet, de így nehezebben is borul fel az orchidea.) Ne ültessük a növényt túlságosan nagy cserépbe, mert akkor nem fog annyira szépen virágozni. A Makara-féle könyv a következő ültetőközeget javasolja félepifita (pl.: Cymbidium, Coelogyne, Lycaste, stb.) orchideáknak:
  • 1 rész durva tőzeg (pl. Novobalt)
  • 1 rész gyepszintföld (Pl. a Garri hortenziáknak való virágföldje tökéletes. Javítja a keverék szerkezetét, jól megtartja a vizet, és szintén savanyú kémhatású. Ha a Garrit használjuk, utána 2 hónapig óvatosan tápoldatozzuk a növényt, mert hozzáadott nitrogént tartalmaz.)
  • 1 rész kertészeti perlit (Gazdaboltokban kapható, lazítja a talajt, így ne hagyjuk ki a közegből!)
  • 0,3 rész durva sóder (Szintén a talaj oxigénellátásában van szerepe.)
Átültetés előtt, ha a növény száraz (tehát régen locsoltuk meg), mártsuk vízbe a cserepet és tegyük félre kb. egy órára. Ha ezzel megvagyunk, nyomkodjuk meg körbe a cserép oldalát és egyszerűen húzzuk ki a növényt! (Ezt minden cserepes növénynél alkalmazhatjuk átültetés előtt vagy kiültetéskor. A víz és a nyomkodás hatására a gyökerek elválnak a cserép falától, így könnyen kiemelhetővé válik a növény.)

Cymbidium, Szeged, 2010.

Ez után óvatosan vizsgáljuk meg a gyökérlabdát, s ha a gyökerek közt van némi lebomlott talaj, azt óvatosan távolítsuk el, majd a beteg gyökereket egy steril és éles ollóval, vagy késsel vágjuk le. (Én tűzbe szoktam tartani a kés pengéjét, az lefertőtleníti, így nem visszük át a kártevőket, betegségeket egyik növényről a másikra. Alapszabály, hogy ha egy növényt megmetszünk, vagy bármilyen célból megvágunk, a használt eszközt, pl. metszőolló, szemzőkés, stb. fertőtleníteni kell a következő növény előtt.) A vágás helyét szórjuk be fahéjjal vagy faszénporral (ezek fertőtlenítenek, így nem fog a seben keresztül megbetegedni a növény). Ne bontsuk ki teljesen a gyökérlabdát, óvatosan bánjuk vele, mert a növény érzékeny a bolygatásra, ezért sem szabad túl sűrűn átültetni.

A cserép aljára szórjunk 1,5-2 cm drénréteget  (pl kavics, agyaggranulátum, stb.), majd a cserepet töltsük kb. félig a közeggel, s a növényt állítsuk be a közepébe. Ellenőrizzük, hogy ugyanolyan mélyre kerüljön a töve, ahogy eddig is volt, ha eltérő mélységben van, akkor vagy tegyünk még alá közeget, vagy ha sok lett, vegyünk ki egy keveset. Utána körbe töltsük fel a cserepet a közeggel, közben finoman nyomkodjuk le, hogy tömörödjön, valamint rázogassuk meg egy kicsit, esetleg óvatosan kocogtassuk a cserép alját a földhöz. Ha végeztünk, öntözzük be a növényt, hogy könnyebben megeredhessen az új helyén.

A csónakorchidea szaporítása

Tőosztással eredményesen szaporítható, de csak nagy, bokros példányokat osszunk szét, és ügyeljünk arra, hogy ne egyesével vagdossuk le a bulbákat, hanem legalább 5-6 db maradjon egyben. A tőosztáshoz éles kést használjunk és a vágást ebben az esetben is kezeljük le! Az alábbi videó szépen bemutatja a tőosztás menetét:

YouTube videó – Cymbidium tőosztása és átültetése
Ha idősebb, 5-6 éves növényünk van, akkor az öreg, a tő közepén elhelyezkedő bulbák elpusztulnak (ez nem gondozási hiba, hanem az élet rendje). Ilyenkor a tő magától szétválik és könnyen szét lehet osztani. Óvatosan bontsuk ki a gyökereket, és ahogy szétvált a tő (általában 2-3 részre), ültessük el, nem kell tovább darabolni.

A Cymbidium kártevői, betegségei

Ezt az orchideát nem szeretik annyira a csigák, viszont a bimbókat és a virágokat képesek megcsócsálni, ezért ősszel, amikor bevisszük a házba teleltetni, alaposan vizsgáljuk át a növényt!

Nyáron, kánikula esetén gyakran előfordul, hogy takácsatkák támadják meg a csónakorchideát. Fontos, hogy időben felismerjük a kártevőt, hogy védekezni tudjunk ellene. A csónakorchidea esetén árulkodó lehet az ezüstösen csillogó levélfonák. Bővebben a takácsatkáról itt lehet olvasni: Gazdabolt

Súlyos napégés lepkeorchideán
Saját gyűjtemény
2010.

A Makara-féle könyvben említés van a növény vírusos betegségre való hajlamáról is, de érdemi információ nincs róla. Egy biztos, a vírusbetegség fertőző, az ilyen orchideát el kell különíteni, majd megsemmisíteni, mielőtt megfertőzi a többi növényt is. Védekezni nem lehet ellene, csak megelőzni: ne vegyünk beteg növényt, az újakat pár hétre tegyük “karanténba” és az eszközeinket rendszeresen fertőtlenítsük! Többet sajnos nem tehetünk. Ha furcsa foltok jelennek meg a növényen, amik terjednek és alakjukban is változnak, akkor gyanakodhatunk vírusos megbetegedésre. Sokan gyakran összekeverik a napégéssel. A napégés is lehet csúnya, hisz súlyosabb esetben elhalnak a szövetek a levél egy részén, akár ki is lyukadhat a levél, de a folt nem terjed, nem változik, és ha egyszer rájövünk, hogy az “csak” napégés, legközelebb nem esünk pánikba tőle. Az orchideák vírusos megbetegedéseiről az Orchideák, vírusok című bejegyzésben olvashatsz. [Klikk!]

Hasonló igényű fajok

A fentiekkel megegyező tartást igényelnek a Coelogyne és a Lycaste orchideák is.

Források

Ha bárkinek további kérdése van, a hedihobbi[at]gmail[dot]com címen felteheti. A bejegyzéshez saját tapasztalataimat, valamint a következő szakirodalmat és internetes honlapokat használtam fel: 
A fényképeket magam készítettem. (Kattintással nagyíthatók!)

Kerti patika – Pszichoaktív forró csokoládé

Ez a recept James honlapjáról való, nem láttam még egyik Kerti patikás részben se, de a csütörtökön érkező hideg idő miatt úgy gondoltam, hogy sokaknak jól esik majd egy kis lélekmelegítő. A csokoládé köztudottan hangulatjavító, amire rásegítenek a sáfrány hatóanyagai valamint a vanília íze, illata, s így lesz ez a forró csoki igazi pszichoaktív szer! 🙂

Hatóanyagok: anandamide, teobromin, triptofán

Hozzávalók:
  • 2 nagy csipet sáfrány
  • fél narancs héja
  • 500 ml teljes, organikus tej (házi tej is tökéletes)
  • 100 g étcsokoládé (minimum 60%-os)
  • néhány csepp vanília kivonat (vagy egy vaníliarúd és a kikapart magjai)

Elkészítés:

A sáfrányt egy serpenyőben lassú tűzön melegítsük kb. egy percig, majd egy mozsárban zúzzuk porrá. Ezután tegyük egy lábasba a sáfrányport, adjuk hozzá a felszeletelt narancshéjat és a vanília kivonatot, majd öntsük fel tejjel, és lassú tűzön 5-10 percig melegítsük, végül szűrjük le.

Kárpáti sáfrány
A sáfrányos-vaníliás tejet öntsük vissza a lábasba, adjuk hozzá a csokoládét, és kis lángon addig kevergessük, amíg meg nem olvad. Ha elkészült, töltsük bögrékbe, és azonnal fogyasztható!

Forrás: http://www.jameswong.co.uk/

Kerti patika – Vírusölő bodzadzsem

Még mindig tart a bodzaszezon, ezért most James Wong megfázás elleni bodzadzsemjét osztom meg veletek. Az eukaliptusz miatt egy kicsit macerás lehet az elkészítése, de tea formájában nálunk is lehet kapni, így ne hagyjátok ki, mert attól lesz igazán különleges! Az eukaliptusz tisztítja a légutakat, a bodza remek C-vitamin forrás, a csili pedig antibakteriális hatású, így ez a dzsem nagyon hatásos meghűlés esetén.

Hozzávalók:
  • 40 dkg bodzabogyó
  • 1 db savanyú alma (pl. Bramley)
  • 1 db zöldcitrom
  • 1db egész (szárított) csili
  • 50 dkg kristálycukor
  • 4 dl víz
  • néhány friss eukaliptusz levél, vagy 1 db filteres eukaliptusz tea



Elkészítés:

Először is mossuk meg a bodzát és az almát. A bodzát szemezzük le, az amát pedig hámozás nélkül daraboljuk fel. Ezután a gyümölcsöket tegyük egy lábasba, adjuk hozzá a 4 dl vizet, a zöldcitrom levét, a felszeletelt csilit és az eukaliptuszt (ha filter, akkor bontsuk és úgy szórjuk bele). A keveréket főzzük 15 percig, majd passzírozzuk át. Az átpasszírozott levet tegyük vissza a tűzre, adjunk hozzá fél kiló cukrot, forraljuk fel, majd kb. 30 perc alatt takarék lángon főzzük sűrűre. (Vigyázzunk, mert könnyen leéghet!) Ha befőztük, egy kanál segítségével szedjük le a habját, majd még forrón töltsük sterilizált üvegekbe és a lekvárhoz hasonlóan dunsztoljuk ki. Megfelelő tárolás esetén 1 évig fogyasztható, de felbontás után hűtőben kell tartani.


Alkalmazása: Ha betegnek érezzük magunkat, együnk belőle egy evőkanálnyit.

Varrtam egy macit

Illetve varrtam már többet is, de ez lett az eddigi a legmacisabb macim. A szabásminta letölthető Majoros Zsuzsa honlapjáról (katt ide!), és itt található egy képekkel illusztrált segítség is az elkészítéshez. Én annyiban módosítottam ezen, hogy minden “macirészt” a fonákán varrtam, és mielőtt kitömtem, visszafordítottam a színére. Így kevésbé látszanak a varrások, és a maci is kisebb lett, állva kb 8. cm magas. Valamint nem használtam közbelső bélést se, bár sötét anyagon kifejezetten előnyös lett volna – sokat segít abban, hogy pontosan szabjuk ki a macit. Szabásról jut eszembe! A szabásmintán található vonalak a szálirányt jelölik! Nagyon fontos, hogy a szálirányt követve szabjuk ki a macit, mert ha elforgatjuk a sablont, máshogy fog nyúlni az anyag, és a pontos varrás ellenére sem lesznek egyformák pl. a végtagok!

A kész plüssmaci

Kiszabáskor arra is figyeljünk, hogy fordítsuk meg a sablonokat (a sablon mindkét oldalát használjuk)! Mert, ha pl. a pofinál ugyanúgy körberajzoljuk a fej sablont kétszer, akkor a pofi egyik fele az anyag színe lesz, a másik a fonákja, mert máshogy nem tudjuk rendesen összeborítani a kettőt. Tehát először úgy álljon a sablon, hogy az elejét rajzoljuk körbe, amire nyomtatva van, utána a hátulját, ami üres. Ugyanígy járjunk el a pocinál, a végtagoknál és a füleknél is!

Varrás közben ügyeljünk a pontosságra, és a végtagokat mindig ugyanott kezdjük el varrni és ugyanabba az irányba haladjunk, így lesznek a karok és a lábak közel egyformák. Ha ennek ellenére pl. az egyik láb picit rövidebb lett, mint a másik, ne keseredjünk el, a felvarrásnál tudunk ezzel csalni egy kicsit. 

Nagyon fontos a tömés is, a fejél különösen, mert befolyásolja, hogy mennyire lesz macis a maci, így figyeljünk erre, ha már ott tartunk (értsd: tömés közben nyomkodjuk “macissá” a fejét). A macisságot befolyásolják a fülek is, ezért mielőtt felvarrnánk, gombostűk segítségével nézzük meg, hogy állna a legjobban a macinak. A végtagokat felvarrás előtt szintén gombostűvel rögzítettem, hogy lássam, biztosan ül-e a maci, vagy billeg, hogy látszanak közel szimmetrikusnak a karok-lábak, stb.

“Egyik fülem erre, másik fülem ara.”

A szemekhez fényes, grafit szürke, 2 mm-es kínai kásagyöngyöt használtam (azért nem feketét, mert nagyon sötét anyagból varrtam a macit), próbáljunk közel egyforma gyöngyöket választani (kínaiból közel sem olyan egyszerű feladat ez). Felvarráskor minél jobban meghúzzuk a cérnát, annál bentebb fognak ülni a szemek, így ehhez célszerű duplán venni a cérnát, nehogy elszakadjon. A szemek felvarrásához gyöngyvarró tűt használtam, mert csak az fért át a gyöngyön.

Az orrát és a száját fekete hímzőcérnával készítettem el. A pofiját még a fej felvarrása előtt kialakítottam, nekem így könnyebb, mintha már a testen lenne. Először a testet készítettem el, utána a fejet, majd a lábat, végül a karokat és ilyen sorrendben is varrtam fel a macira a tagjait.

Nekem kb. 5 óráig tartott elkészíteni a macit, de az első medvém is meglett egy hétvége alatt (az kicsit kisebb, mint ez). Pici, aranyos mackó, de elég nagy ahhoz, hogy az ügyesebbek készítsenek neki egy szoknyát, vagy egy nadrágot, így még egyedibb lesz a megjelenése.