Létrehozták az első kék virágú Phalaenopsist!

Megtörtént, amire sokan vártak! A festett lepkék után itt a génmódosított kék színű Phalaenopsis. A különleges növényeket 2013. február 11-én mutatták be az Asia Pacific Orchid Show-n Okinawában. A transzgenikus orchideákat a japán Chiba University tudósai egy évtizedes kutatás eredményeként hozták létre. A kék gént az azúrkék kommelínából (Commelina communis) vonták ki, s ültették be Phalaenopsis aphrodite orchideákba.
 
Transgenic blue phalaenopsis
Transzgenikus kék Phalaenopsis
Kép forrása (2015. 05. 09.)

Bár sokaknak tetszik a kék lepkeorchidea, néhány aggódó termelő azt szeretné, ha megsemmisítenék ezeket a hibrideket. Szerintük a GMO orchideák veszélyt jelentenek a vadon élő fajokra. Egyelőre ez a fenyegetés nem jelentős, hisz kevés példányról van szó, de nem lehet tudni, mi történne, ha a transzgenikus orchideák beporzás útján keverednének más Phalaenopsisokkal. Valószínűleg tovább örökítenék a kék gént.

 
Transgenic blue phalaenopsis
Transzgenikus kék Phalaenopsisok
Kép forrása (2013. 03. 31.)
Forrás:
 
Conserving Orchids, You took a white orchid, turned it blue,
House Of Japan, World’s 1st Blue Phalaenopsis Orchid,
 

Mit esznek a muslincák a szobanövényeken?

Sok ehhez hasonló kérdést kaptam a tél folyamán, a válasz pedig nagyon egyszerű: semmit. De akkor mi az a picike repkedő, fekete akármi a cserepek környékén és mi bajt okozhat, azon kívül, hogy kellemetlen? A kérdés érthető és mivel sokaknak problémát okoz az említett “muslinca”, úgy döntöttem, hogy szánok rá egy cikket.

Ez a muslincára emlékeztető, pár milliméteres repkedő rovar a tőzeglégy. Ahogy a neve is utal rá, szereti a tőzeget, ezért tőzeggel kevert földdel kerülhet be a lakásba – új cserepes növény, vagy virágföld formájában. A tőzeglégy lárvája a talajban él és korhadó növényi részekkel táplálkozik. Ez még nem is lenne baj, de ha elszaporodnak akkor az ép gyökereket is kikezdik, ill. ha valaki azt tapasztalja, hogy sok tőzeglégy van a virágcserepek környékén és az elvetett magok minden odaadás ellenére sem óhajtanak kikelni, akkor a lárvák megcsócsálták a magokat is, ami sajnos gyakran elfordul.

Tőzeglégy egy fiatal Vénusz légycsapóján
Saját felvétel

A lárvák nagyon szeretik a nedves közeget, ezért aki hajlamos túlöntözni a növényeit, az gyakrabban találkozhat ezzel a problémával. A tőzeglégy ellen több módon is védekezhetünk, a legfontosabb a megelőzés, vagyis ne locsoljuk túl a növényeinket (természetesen, ha mocsári növényekről van szó, ezt nem tehetjük meg) és ne vegyünk fertőzött virágokat. Mindig érdemes alaposan körbenézni a cserepes növényeket, mielőtt megvesszük valamelyiket. Ha sok tőzeglegyet látunk, akkor inkább hagyjuk a növényt a polcon, szerezzük be máshonnan, mert ha ennyire szembeötlő a fertőzés, akkor már komoly gondok lehetnek a virág gyökérzetével. Természetesen minden elővigyázatosság ellenére hazavihetünk egy fertőzött növényt, vagy kaphatunk egyet ajándékba, úgyhogy ez nem ad teljes védelmet a kártevő ellen, de érdemes odafigyelni arra, hogy mit vásárolunk.

Szintén fontos, hogy az ültetéshez használt virágföld ne legyen fertőzött. Ezt sajnos a vásárláskor nem tudjuk ellenőrizni, ezért különösen a magvetéshez és a palánták neveléséhez használt földet érdemes fertőtleníteni. Ennek a bio változata a hőkezelés, ami jól alkalmazható akkor, ha csak néhány liter földre van szükségünk. A virágföldet öntsük bele egy nagyobb tepsibe, locsoljuk meg és tegyük 30 percre a 95°C-os sütőbe. Ezzel az eljárással nem csak a tőzeglégy lárváitól, de a gyommagvaktól és a gombáktól is megkíméljük magunkat. A kezelés után várjuk meg, hogy a föld szobamérsékletűre hűljön és csak utána használjuk fel. Nagyobb mennyiségű föld esetén, ill. kerti talaj kezelésére lehet kapni különböző talajfertőtlenítő szereket, de ezek használatát beltéren nem javaslom.

Tőzeglégy
Saját felvétel
A kifejlett legyeket összefogdoshatjuk, vagy lefújhatjuk rovarölő szerrel (legyek ellenivel), de a lárvákat ez nem pusztítja el, így számíthatunk arra, hogy újabb és újabb legyek jelennek meg. Komolyabb fertőzés esetén érdemes megfontolni a növények átültetését vagy a vegyszeres kezelést. Átültetéskor nagyon figyeljünk arra, hogy a fertőzött földből ne kerüljön az új cserépbe. Ezt úgy érhetjük el, ha minél több virágföldet távolítunk el a növény gyökérzetéről, majd néhány órára áztassuk langyos vízbe. Értelemszerűen ez fiatal, érzékeny növényeknél nem járható út és nem is nyújt 100%-osan védelmet a későbbiek során, hisz néhány túlélő lárvából újabb “invázióra” számíthatunk.

Permetszerek közül gyakorlatilag bármi megfelel, ami rágó kártevők ellen használatos. Én pl. Actara-t szoktam használni, de Karate vagy Mospilan is tökéletes. Tőzeglégy ellen nem permetezni kell, hanem a megfelelően hígított vegyszerrel kell beöntözni a növényt és általában (a fertőzés mértékétől függően) egy-két alkalommal  7-10 naponta meg kell ismételni a kezelést.


Mindig kövessük a csomagoláson található utasításokat, beltéren ne végezzük a kezeléseket és a maradék permetet sose öntsük az ivóvízhálózatba!

A fenti szerek mind szabadforgalmúak és gazdaboltokban kaphatók.

Segítség, lyukas az orchideám!

Ebben az esetben addig örüljünk, amíg csak lyukas az orchidea levele és nem rágta le valaki tövig – a virágokkal együtt… Az apró lyukakat egy hívatlan vendég okozza, aki nagyon szereti a hasát, no meg a sört! Természetesen a csigáról beszélek. Több bejegyzésben is említettem már, hogy a csigák (a meztelenek és a házasak egyaránt) imádják megcsócsálni az orchideákat, de nem írtam erről bővebben, így aki nem ismeri a csigarágást, az értetlenül állhat a jelenség előtt. 

Csigarágás lepkeorchideán
Kép forrása

A csigarágást nagyon könnyű felismerni, mert a rovaroktól eltérően nem (csak) a levelek szélét rágják meg, hanem ahogy csúsznak a levélen, úgy harapdálják meg azt. Sajnos, ha pechünk van és egy nagyobb csigának megtetszik az egyik orchideánk, képes tövig is lerágni az egész növényt. Viszont az apró lyukakat egészen pici csigák okozzák, amiket valószínűleg észre sem veszünk addig, amíg célirányosan nem keressük őket akció közben. Ezek a kicsi csigák nem feltétlenül a kertből kerülnek rá az orchideákra, sokkal gyakoribb, hogy potyautasként hazaviszünk néhányat egy új növénnyel. Ha nem foglalkozunk a jelenséggel, mert pl. azt hisszük, hogy mechanikai jellegű sérülés van a levélen, akkor néhány hónap alatt könnyedén megfertőződhet az otthoni állomány.
Ezt az apró csigát egy Dendrobium nobile-n találtam
Saját gyűjtemény

Mivel a csigamérgek többnyire elég erősek – és nem arra lettek kitalálva, hogy cserepekben, tehát kis felületen, relatíve kevés és apró méretű csigát irtsunk vele -, használatukat egyáltalán nem javaslom kis mennyiségben se! A legegyszerűbb felkutatni és likvidálni az ellenséget. Erre a legalkalmasabb módszer: öntözés után, sötétben, zseblámpával a kézben kell keresgélni a hívatlan vendégeket. Ez egy-két orchidea esetén még tökéletesen működik, de ha több növényről van szó és a kár látványos, akkor érdemes megpróbálni sörcsapdákat helyezni a cserepek közé, valamint más, a kertben már bevált, környezetbarát praktikákat alkalmazni.
Azoknak pedig, akik szeretnének ihletet meríteni a (meztelen)csigák elleni küzdelemhez, ajánlom Sarah Ford 50 Ways to Kill a Slug (50 mód arra, hogy megölj egy meztelencsigát) című könyvét. Magyarországon sajnos nem kapható, de egy nagyon vicces, ugyanakkor tanulságos kis könyvecske. Megtalálható benne az örök klasszikus sörcsapda mellet még sok más hasznos ötlet is. Mindez humoros megfogalmazásban és vicces képekkel illusztrálva.

Mézeskalács házikó készítése

Tavaly készítettem először mézeskalács házikót. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de nagyon jól sikerült… Több receptet is átnéztem az interneten, végül az abszolút győztes a desszert.eu-n talált leírás lett. Itt található egy kalkulátor is, ami szerint 3 db házikóhoz 1,5 kg lisztből kell a tésztát elkészíteni, de a saját tapasztalatom alapján 1 kg lisztből is kijön 3 db házikó és még néhány szaggatott figura is.

Hozzávalók

  • 50 dkg méz
  • 20 dkg vaj
  • 1 kg liszt
  • 6 g sütőpor
  • 25 dkg porcukor
  • 16 g holland kakaópor
  • 2 csipet só
  • 1 kg liszthez való mézeskalács fűszerkeverék, vagy 10 g őrölt fahéj, 10 g őrölt gyömbér, 6 g őrölt szegfűszeg
  • 2 db tojás (ha nagyon picik, akkor 3 db)
  • A lekenéshez is kell tojás (ettől lesz szép fényes, de elhagyható, különösen, ha ételfestékkel meg akarjuk színezni a tésztát), a glazúrhoz pedig tojásfehérje, porcukor és egy pici ecet. 1 db tojásfehérjéhez 20-25 dkg átszitált porcukor kell, és 1-2 kupak ecet. A díszítéshez használható még ételfesték, mindenféle cukorka, lapzselatin, ropi, mandula, stb.

Elkészítés

A vajat és a mézet megolvasztjuk a tűzhelyen (nem kell nagyon megmelegíteni, ha már olvadozik a vaj, el lehet zárni, ha várunk egy kicsit, elolvad teljesen) közben a tészta száraz hozzávalóit összekeverjük egy tálban. Ha megolvadt a vaj és a méz, a száraz hozzávalókkal és a tojásokkal együtt alaposan összedolgozzuk. Ha szép egynemű a tésztánk, akkor takarjuk le folpack-kal, és tegyük 1-2 órára a hűtőbe, hogy könnyebben tudjunk vele dolgozni, mert a meleg méztől ragadós lesz a tészta. Semmiképp se felejtsük bent a hűtőben, ugyanis kővé dermed. Én már egyszer elkövettem ezt a hibát, ti ne tegyétek! Ha mégis megtörténik a baj, addig kell gyúrni, amíg formázható állapotba nem kerül.

Ne ijedjünk meg és ne adjunk hozzá semmit a tésztához,
ha nem akar összeállni, csak gyúrjuk még néhány percig!

A házikóhoz kb. 4 mm vastagra nyújtsuk a tésztát, és a sablon segítségével vágjuk ki a mintákat. Az a legegyszerűbb, ha a sablont a tésztára tesszük, beszurkáljuk egy fogpiszkálóval és pizzavágóval vagy késsel kivágjuk a házikó részeit. A tésztát sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük (közben figyeljünk arra, hogy a tészta ne deformálódjon el), ha akarjuk megkenjük, és díszítjük. Pl. tehetünk rá mandulaszeleteket vagy a tésztából valamilyen kiszúrt mintát, esetleg az ablakok helyére savanyú cukrot, mert az sütés közben megolvad, s kész is az “ablaküveg”. Fontos, hogy jó minőségű sütőpapírt használjuk, mert a kevésbé zsírosak hajlamosak belesülni a tésztába. Vízzel le lehet ugyan szedni, de ez is macera, ami karácsony előtt senkinek se hiányzik.

Előmelegített sütőben 170-180°C-on kb. 15 percig sütjük (gázos sütőben 4-es fokozaton). Sok minden függ a sütőtől, de ne süssük a tésztát túl magas hőmérsékleten és túl sokáig se (max 20 percig), mert nagyon kiszárad és nem fog visszapuhulni. Ha a maradék tésztából készítünk kiszúrt figurákat, akkor azokat vékonyabbra nyújtsuk és kb. fele annyi ideig süssük! A mézeskalácsot hagyjuk a tepsin kihűlni, s ha nem használjuk fel egyből, akkor fontos, hogy sík felületen tároljuk, ellenkező esetben a nagyobb elemek meghajolhatnak.

A legtöbb helyen glazúrral, esetleg szalaggal állítják össze a házikót. Ha szállítani akarjuk, nem javaslom a szalagos módszert, mert tavaly kipróbáltuk, és hát nem egy életbiztosítás. A glazúr megfogja, de nem azonnal, kell neki jó néhány perc, míg megköt és ragaszthatjuk az újabb falat. Párom ötlete volt a dobos cukor, ami azonnal megfogja az építményt, és így egy kisebb földrengést is kibír a házikónk. (Azoknak javaslom, akik furikázni szeretnék az elkészült sütit.) Hátránya pont ebben rejlik: ha rossz helyre ragasztunk valamit, az bizony ott marad, ezért karcoljuk be a tésztába egy késsel, hogy melyik fal hova kerül, számozzuk be a falakat, hogy biztos jó legyen a sorrend, mert a cukorral nagyon gyorsan és pontosan kell dolgozni. A dobos cukorhoz olyan edényt használjunk, ami elég széles ahhoz, hogy belemártsuk az elemeket (a tetőt is)! Mi kb. 20 dkg cukrot olvasztottunk meg, szerintem kevesebbet nem érdemes, mert macerás. (A kevesebb hamarabb megég, az utolsó darabokat már nem lehet bemártani rendesen, stb.)

Amint megolvad a cukor és lesz egy kis színe, már dolgozhatunk is vele. Ekkor húzzuk félre a tűzről, mártsuk bele az első falat, amit le akarunk ragasztani, és ragasszuk le azonnal. Kérjünk meg valakit, hogy tartsa egyenesen a falat addig a néhány pillanatig, amíg megköt, közben mártsuk ki a következőt. Közben tegyük vissza a cukrot, hogy forró maradjon, kevergessük, mártsunk, húzzuk félre és így tovább. Vigyázzunk arra, hogy a cukor ne égjen meg! Ha szeretjük a grillázst, akkor amint elkészültünk a ragasztással, dobjunk annyi aprított diót, mogyorót, stb. a cukorba, mint amennyire a maradék dobos súlyát saccoljuk. Keverjük el néhány pillanat alatt, és egy zsírozott tepsire terítsük ki, olajozott nyújtófával pedig azonnal nyújtsuk el a tepsiben. Ha megszilárdult, széttörhetjük kisebb adagokra és elrágcsálhatjuk, vagy felhasználhatjuk süteményekhez.
Figyelem, a dobos cukorral nagyon óvatosan dolgozzunk, mert forró! Ne nyúljunk bele és még véletlenül se nyomjuk a segítőnk kezéhez, mert kellemetlen égési sérülést okoz! 

Glazúr készítése, használata

A glazúrhoz válasszunk szét egy nagyobb tojást, és szitáljunk át 25 dkg porcukrot (én ehhez boltit szoktam venni, mert amit darálok itthon, még szitálás után is túl szemcsés és eltömíti a zsákot). Kezdjük el felverni a tojásfehérjét (ne használjunk kézi habverőt, mert géppel is hosszú percekig fog tartani), és amikor már kicsit meghabosodott, adjuk hozzá a cukor negyedét. Verjük tovább, közben adagoljuk hozzá a cukrot, és egy pici ecetet. Ha van étkezési keményítő otthon, azt is tehetünk bele kb. 1 evőkanállal  Az, hogy mennyi cukor kell hozzá, függ a tojás méretétől, így nem feltétlenül kell beletenni mind a 25 dkg-ot, ez közben kiderül. Akkor jó, ha a cukor már teljesen feloldódott és szépen kifehéredett, kemény masszát kaptunk. Ha a máz még terül, adjunk hozzá cukrot, mert kemény glazúrral sokkal szebben lehet díszíteni. Nagyon gyorsan szárad, ezért mindig takarjuk le nedves konyharuhával. Egyszerre érdemes csak 1 db tojásból elkészíteni (különösen, ha csak egy db házat sütünk), ha elfogy, majd készítünk frisset. 
Zsírpapírból hajtogassunk írókát a következő videó alapján: [Klikk!], töltsük meg glazúrral, hajtsuk vissza a végét, és egy nagyon pici lyukat vágjunk a hegyén, hogy minél szebben tudjunk írni. Először próbáljuk ki a glazúros edénybe, hogy megfelelő-e a lyuk nagysága, és gyakoroljunk egy kicsit, hogy milyen erősen kell nyomni a zsákot. Glazúrral elfedhetjük a szépséghibákat, felragaszthatjuk a cukorkákat és akármilyen mintát írhatunk a házikónkra. Ha kifogy a glazúr, hajtogassunk egy új habzsákot! (Ha nem sikerül a hajtogatás,  akkor tegyük a glazúrt egy nejlonzacskóba és vágjunk egy pici lyukat az egyik sarkára.)
Tipp: a kimaradt tojássárgájával lekenhetünk más süteményeket, pl. kalácsot, pogácsát, stb. Sokkal szebb lesz a színe, mintha egész tojást használnánk.

Sablonok

Én eddig a Desszert.eu és a Dr. Oetker sablonjait próbáltam ki, ezekből takaros házikók készültek. 
Dr. Oetker sablon
Tipp: ha több embernek szeretnénk kedveskedni, készíthetünk mini, ún. bögreházikókat is. Ezek a házikók jók ültetőkártyák helyett egy nagyobb családi ebédre, vacsorára. Ha erre szeretnénk használni, a tetőkre írjuk rá a beceneveket.
Kép forrása
Sablon