A lepkeorchidea és a fűtésszezon
„Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell, / de nem hittem, hogy itt van, ily közel…” – jut eszembe József Attila verse minden egyes októberben, amikor pakolászom befele a virágaimat az udvarról.
Ígértem nektek, hogy szentelek néhány bejegyzést azoknak a problémáknak, amikkel kapcsolatban sokat írtok. Na, a fűtésszezon, és az ebből adódó betegségek toronymagasan vezetnek, ráadásul pont aktuális is, úgyhogy kezdjük ezzel.
Októberben hűvösek az éjszakák, ezért a lepkeorchideákat érdemes már szeptember végén bevinni a lakásba. Nem árt a leveleiket megtisztítani a portól, átbogarászni őket, hogy van-e rajtuk kártevő, vagy egyéb furcsaság. Túlzásnak tűnhet, de én ilyenkor egy kisebb fajta nagytakarítást is tartok, lemosom kívülről a cserepeket és lefertőtlenítem a helyet, ahova a növények kerülnek. (Nem csak orchideáim vannak, de gondolom, ezen senki se lepődik meg.)
Okkal merülhet fel a kérdés, hogy miért más a lepkeorchideák téli tartása, mint a nyári, hisz igazi teleltetést, mint pl. a leander, nem igényelnek. A válasz az, hogy hiába vannak meleg helyen, a legvilágosabb ablakban is kevesebb fényt kapnak, mint nyáron. Emiatt a növények kissé lelassulnak, nem hoznak új leveleket. Ugyanakkor a jó kondícióban lévő Phalaenopsisek gond nélkül virágoznak a tél folyamán, ezért ez pihenőidőszaknak nem nevezhető.
Van a lepkeorchideákról egy hatalmas tévképzet, mégpedig az, hogy agyon kell őket babusgatni, mindenféle módon párásítani és spriccelni őket ahhoz, hogy életben maradjanak. Nem szabad ilyen téren túlzásba esni, mert sokat árthatunk vele. A leggyakoribb olvasói probléma télen a korona- és tőrothadás, amiről itt és itt olvashattok. Nagyon egyszerűen megelőzhető: semmiképp se spricceljétek télen a lepkeorchideákat. Ennyi. Hogy miért? Mert a növény nem fog teljesen megszáradni, a levélhónaljakban ott marad a pangó víz, különösen, ha valaki annyira lelkes, hogy napi szinten végzi ezt a műveletet. A pangó vízben elszaporodnak a baktériumok, aztán pedig csak azt veszitek észre, hogy a levelek minden különösebb ok nélkül kifordulnak a helyükről és leesnek a földre.
Bogi még 2016 decemberében írt nekem egy elkeseredett e-mailt, amiben tanácsot kért tőlem. Ő nem spriccelte az orchideáját, hanem a fürdőszoba ablakában tartotta, ahol a lecsapódó pára ráfolyt a növényre, s végeredményben ugyanúgy koronarothadást okozott, mintha spriccelte volna. Szerencsére még idejében tudta kezelni a dolgot, így a növény megmenekült.
A képen jól látszik, hogy az eredeti tő teljesen elhalt. Ugyanakkor megtartotta a már meglévő hajtását és alig egy év alatt kinevelt egy virágzóképes példányt is. 🙂
Tehát a spriccelést hagyjuk meg a nyárra, akkor is csak porlasztós kézi permetezővel, legalább fél méterről örvendeztessük meg a növényeket a reggeli órákban. Igazából akkor sem szükséges, egyszerűen jobban fognak kinézni, szebben fognak fejlődni az orchideáink. De az is elég, ha fellocsoljátok a teraszt, ahol vannak, a hatás ugyanaz.
És most jöhet az aggódó kérdés, hogy mi van akkor, ha az orchideák alatt van a radiátor? Mert ugye télen a legjobb hely az ablak, hisz ott sok fényt kapnak, de az esetek nagy részében ott a fűtőtest is. A párologtatótálca erre egy nagyon jó megoldás, használjátok nyugodtan. Még több információ itt: Hogyan párásítsam az orchideám környezetét?
Az öntözés gyakorisága szintén függ a hőmérséklettől, s leggyakoribb hiba, ha valaki szentírásnak veszi, hogy télen-nyáron hetente egyszer meglocsolja az összes növényét. Ez nem így működik. Meg kell nézni azt a növényt, hogy szüksége van-e a vízre, mert, ha túlzásba esünk, kész is a gyökérrothadás.
Az átlátszó cserép erre tökéletes, mert láthatjuk a gyökerek állapotát. Ha szép zöldek, akkor nem kell az orchideának víz, ha opálos szürkék, akkor jöhet a locsolás. Szintén télen okoznak problémát a kifejezetten orchideáknak gyártott kaspók, amikbe belecuppan a cserép. Tudom, hogy jól néz ki, és mivel orchideáknak készül, az ember azt gondolja, hogy jó is nekik, de nem, nem jó. Beleszorul a cserép, lesz az alján egy pangó levegővel (rosszabb esetben vízzel) teli rész, ami nagyon kedvez a baktériumoknak és a penésznek is. Ha szeretnél még az öntözés gyakoriságáról olvasni, akkor kattints ide.
Zsófi valószínűleg problémásan vásárolta meg az orchideáját, s az egyik bejegyzésem alapján jobbnak látta, ha alaposabban is szemügyre veszi a gyökereit. (Ha szeretnétek a vásárlással kapcsolatos tippeket kapni, kattintsatok ide.) Szerencsére még idejében észrevette a problémát, így az ő növénye is kiheverte a dolgot. Az orchidea 6 hónappal később a már meglévő szárán kinevelt egy virágot, mostanra pedig hozott két új levelet és a gyökérzete is szépen fejlődik.
Szóval senki se essen kétségbe, ha elfelejt egy-egy öntözést. Télen nem ritka, hogy havonta egyszer locsolom meg a lepkeorchideáimat. De persze ez nem szentírás, hogy akkor most mindenkinek havi egy az előírt adag, mert a lakások klímája nagyon különböző. Arra figyeljetek oda, hogy ha 20°C alatt tartjátok a növényt (15°C alá azért tartósan ne menjen a hőmérséklet), akkor lehet, hogy a havi egy locsolás is sok. De kifejezetten meleg lakásokban is nyugodtan eltelhet 2 hét 1-1 öntözés közt.
A túlöntözés és a spriccelés mellett ami problémát okoz, az tél végén a napégés. Tehát február vége felé érdemes elvenni az ablakból a növényeket, mert az első tavaszi napsugaraktól csúnyán meg tudnak égni. Erről bővebben itt írtam.
Ami nem betegség, de sokakat megrettent, az az orchidea virágszárára kiülő, szép, kerek, ragadós cseppecskék, az ún. nektárcseppek. Ezt a növény választja ki, nincs vele teendő.
A leggyakoribb téli kártevők a viaszos és a gyapjas pajzstetvek. Én azt javaslom, hogy mindenki próbálja meg mechanikai úton eltávolítani őket. Nagyon sokáig kell „elhanyagolni” (értsd: hosszú hetekig felé se nézni) a növényeknek, hogy ezek gomba módra elszaporodjanak és komolyabb károkat okozzanak.
Megelőzésképp: szellőztessünk rendszeresen, hetente nézzük át a növényeket, takarításkor éppen nedves vattapamaccsal frissítsük fel a leveleket. Ne tegyük a növényeket túl közel egymáshoz és használjunk párologtatótálcát.
Ezúton is köszönöm Boginak és Zsófinak a rendelkezésemre bocsátott fotókat! 🙂
Sziasztok mindenki! 🙂
Én Hollandiában élek, ahol köztudottan magas a páratartalom, viszont szerencsére, nem olyan durvák a telek. Ellenben sok esetben más problémák adódnak télen az én orchideáimmal, mint anyukámnak aki otthon él. Hollandiában hosszabbak a nappalok, így a fényigénnyel még nem akadt problémám soha, de az állandó 60-70 % -os páratartalom télen (a lakásban) néha megkeseríti az orchideáim életét. Nekem idekint azt javasolták, hogy ha csak télen van gondom (hiába a szellőztetés), havonta egyszer, fújam le leveleiket általános rovarölő szerrel, ami tripsz ellen is hatékony. ÉS BEVÁLT.
Az én orchideáim szintén a fűtőtest felett és környékén helyezkednek el, közel az ablakhoz és a kerti ajtóhoz, viszont azon az oldalon, ahol az orchideáim helyezkednek el, a fűtőtest csak ép, hogy megvan nyitva és elég négyhetente locsolnom. Idén viszont kaptam nedvesség mérő rudacskákat, amit ki is próbálok, mert vannak nagyon pici gyerkőceim is, amit gyakrabban kell locsolnom.
Szia! Köszönöm, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat! A túl magas páratartalom valóban nem kedvez a lepkeorchideáknak, ahogy a túl alacsony sem. Ezért jó, ha mindenki tisztában van a saját lakása/háza levegőjének páratartalmával, mielőtt veszettül párásítani kezd. Magyarországon is lehetnek kifejezetten „nedves” házak.