A Cymbidium növényházi termesztése
A Hollandiában eltöltött gyakorlatom során volt szerencsém ellátogatni egy nagy múlttal rendelkező Cymbidium kertészetbe, ahol megismerkedhettem a növény termesztéstechnológiájával. A szóban forgó kertészet Rijsenhoutban található és 1500 m2-en folyik a vágott virág termesztése immár több, mint 25 éve. Mindent folyamatot itt végeznek el, tehát nem vásárolják a szaporítóanyagot, hanem van egy saját kis laboratóriumuk, ahol merisztémáról állítják elő a növényeket, valamit a már elöregedett bulbákat is újra felhasználják. Mivel engem kifejezetten érdekel a növényi biotechnológia és a Cymbidium a kedvenc orchideám (bizony, innen az oldal logója és a mottó), hatalmas élmény volt számomra ez a látogatás.
A csónakorchidea szaporítása
A Cymbidium egy történelmi szempontból is jelentős növény, hisz ez volt az első orchidea, amit laboratóriumi körülmények közt szaporítottak (Morel, 1960.) Az eljáráshoz ma is hajtáscsúcs merisztémákat használnak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy rügyből szikével kimetszenek egy nagyon apró szövetrészt, amit fertőtlenítenek, majd steril táptalajra helyeznek. A szövet elkezd osztódni, és a szövettenyészet tetszőleges számba osztható, ebből lesznek később a kis növények. A folyamatot növényi hormonokkal tudják befolyásolni, amit a táptalajba kevernek.
Az eljárás tulajdonképpen egyfajta klónozás, így az utód teljesen úgy fog kinézni, mint az anyanövény. Ennek a dísznövénytermesztésben hatalmas szerepe van, hisz viszonylag rövid időn belül állíthatnak elő rengeteg ugyanolyan virágú növényt, ami ivaros szaporítással, vagyis magvetéssel -különösen orchideák esetén- nem kivitelezhető.
Nem akarok butaságot írni, de ha jól emlékszem, egy ilyen kis műanyag dobozban kb. 60 db orchidea volt. Ezzel a módszerrel 3 éven belül kapunk virágzóképes példányokat.
Ahogy már említettem, a kertészetben felhasználják az elöregedett bulbákat is, amiket szépen szétválasztanak, megtisztítanak és száraz, sötét helyen tartanak. A száraz alatt azt kell érteni, hogy az üvegház páráján kívül semmilyen nedvességgel sem érintkeznek. Egy idő után elkezdenek sarjakat nevelni.
A Cymbidium gondozása
A csónakorchidea gondozásáról már korábban írtam, de most nézzük meg, hogyan működik mindez egy kertészetben! Ez az orchidea a virágzás érdekében 3-5 héten keresztül 12-16°C-ot igényel. Emiatt fontos, hogy klimatizálható legyen az üvegház. Nyáron nem is igazán látni Cymbidiumot vágott virágként, mert az üvegházak hűtése nem gazdaságos, nekem is nagy szerencsém volt, hogy augusztus végén láthattam néhány virágzó példányt (hűvös nyarunk volt). Az üvegházakban a hőmérséklet szabályozásával tudják időzíteni a virágzást, tehát be tudják magukat biztosítani, hogy pl. ünnepekkor (Bálint-nap, nőnap, anyák napja), több áru legyen, mint egyébként. Vannak olyan fajták, amiknek nem szükséges alacsonyabb hőmérséklet, ezek Magyarországon is gazdaságosan termeszthetők.
A Cymbidium vízigénye nagy, és szereti a párás levegőt. Ennek megfelelően automata öntöző- és párásítórendszer gondoskodik a növény igényeiről, s a tápoldatot is ezen keresztül juttatják ki.
Ottjártamkor kérdezősködtem egy kicsit, és a legfőbb kár- és kórokozók a tripszek és a növényi vírusok. A tripszek elleni védekezés nehézkes, az üvegházban több színcsapda is volt, hogy azonnal észre lehessen venni a jelenlétüket. Sajnos, ha megszúrják a virágokat, esztétikai értékékükből veszítenek, ezért ezeket virágokat levágás után megfestik, hogy leplezzék az esztétikai problémát és ne menjenek kárba.
A vírusok ellen pedig a növényhigiénia szabályok betartásával védekeznek, pl. túlzásnak tűnhet, de volt olyan üvegház, ahol minden növénynek saját virágszedő kése volt.
Virágszedés
A virágfürtöt akkor szedik le, amikor már majdnem az összes virág kinyílt rajta. Fejjel lefele rögzítik őket egy behordórendszeren, így kerülnek a csomagolóba, ahol minden virágszárra egy vízzel teli fiolát helyeznek. Ezután a megrendelő igényeinek megfelelően csomagolják a virágokat.
Ez történhet úgy, hogy először a fürtöket külön-külön celofánnal vonják be, majd 6 db-ot tesznek egy nagy dobozba. Vagy lehet virágonként is, ebben az esetben leveszik a virágot a fürtről, kap egy másik vizes fiolát és helyes kis díszdobozba teszik, aminek az elején keresztül látható a virág. Valamint lehetőség van arra is, hogy szép üvegvázákba, zselégolyóra helyezzék a virágzatot. Ti eddig melyik változattal találkoztatok?
Források
Mándy Andrea – Pendert Ferenc, Titokzatos orchideák, HTSART, Bp., 2014.
Zdeněk Ježek, Orchideák enciklopédiája, Ventus Libro Kiadó, Bp., 2008.