Phalaenopsis beporzása

Az utóbbi hetekben több olyan e-mailt is kaptam, amiben a lepkeorchidea beporzása felől érdeklődtetek, ezért úgy gondoltam, hogy megérdemel egy bejegyzést.

Az alábbi képen a lepkeorchidea (Phalaenopsis sp.) virágának részeit láthatjátok. A mézajak egy módosult belső lepellevél, ami az orchideafélék egyik fő jellegzetessége, ide szállnak le a megporzást végző rovarok. Szintén a kosborfélékre jellemző, hogy a porzó és a bibe összenőtt, így jött létre a bibeoszlop (gynostemium).

A beporzáshoz először hozzá kell férnünk a virágporhoz. Ehhez az alábbi képen látható módon egy csipesszel fogjuk meg a portoksapka (operculum) alól kilógó ragadóstestet (viscidium).

A portoksapka leesik és a csipeszben marad a ragadóstestnél fogva a nyelecske (caudicula) a pollencsomókkal (pollínium), ezek hárman alkotják a pollináriumot. A természetben miután a rovar leszáll a mézakajra, a fejére ragad a pollinárium, s így viszi át az összes virágport egy másik orchidea bibefelületére.

Végezetül helyezzük a pollencsomókat egy másik virág bibéjére, nem baj, ha ugyanazon a növényen van, csak másik legyen.

Ha sikeres volt a megporzás, nagyjából 2 hét múlva már látszik, hogy megtermékenyült a virág és fejlődésnek indult a magtok.

Források:

Danert, S. – Hanelt, P. – Helm, J. – Kruse, J. – Shultzse-Motel, J. (1976): Urania növényvilág. Magasabb rendű növények II. Gondolat kiadó, Bp. pp. 459-465.

Molnár, V. A. (szerk., 2011): Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth kiadó, Bp., pp. 46-48.