A Phalaenopsis gondozása

Tartalomjegyzék

 

 

Bevezető

 

Az Interneten rengeteg információt találunk a Phalaenopsisokról, de eléggé ismerjük már őket ahhoz, hogy ne csak vegetáljanak a lakásunkban, hanem virágozzanak is? Mondhatja bárki, hogy nem egy kényes növényről van szó -tény, hogy más orchideához képest rengeteg mindent kibír-, de aki anyósnyelvhez van szokva, annak komoly fejtörést okozhat. 

Az első orchideám Phalaenopsis volt, mini orchideaként árulták egy kertészetben. Sajnos elég rövid életűnek bizonyult, amiről én tehettem. Hozzám hasonlóan sokaknak pillekosbor az első orchideája, ezzel a bejegyzésemmel nekik szeretnék segíteni.
 
 

A lepkeorchidea életmódja

Elsőként ismerjük meg a növény eredeti életmódját! A Phalaenopsis (ejtsd: falenopszisz) állandóan meleg, párás, ugyanakkor szellős klímával megáldott szigeteken, félszigeteken él az Egyenlítő közelében. Epifita, vagyis nem a földön vet gyökeret, hanem a fák ágain telepszik meg, és elhalt növényi részekből táplálkozik (pl. kéreg, falevél, stb.), tehát nem élősködő. A növény gyökereivel szorosan kapaszkodik a fához, ebből adódik, hogy lefelé csüng! Ezért ha valaki azon bosszankodik, hogy orchideája kissé oldalra van dőlve a cserépben, vagy a virágszál támaszték nélkül egyáltalán nem áll olyan peckesen, az ne csodálkozzon, nem rontott el semmit.

A lefelé csüngő helyzetből adódik az is, hogy a növény hajtáscsúcsából az esetleges víz mindig kifolyik, és mivel a lekeorchideának nem a földben van a gyökere, egy kiadós eső után gyorsan megszárad. Ezekre a cserépben nevelt példányoknak nincs lehetősége, és a megrekedt víz komoly problémákat (bakteriális megbetegedést, rothadást – pl. a középső levelek egyszerűen kifordulnak a helyükről) okozhat náluk. Ezért az öntözésnél mindig figyeljünk arra, hogy a levelek tövéhez ne kerüljön víz, vagy ha mégis, itassuk fel egy kis vattával, hogy elkerüljük a bajt. Valamint öntözés után várjuk meg, hogy minden felesleges víz kifolyjon a cserépből, különösen, ha kaspóban tartjuk a növényt (bár szerintem a kaspó nem praktikus). A helyes öntözésről még lesz külön szó. 

Jó-jó, de mi van a páratartalommal meg a nyári kánikulával, mikor fog már végre virágozni az orchideám, és mit csináljak a kopasz virágszállal…?!

A lepkeorchidea elhelyezése

Menjünk szépen sorban, és idézzük fel, mit is tanultunk anno az iskolában. Mire van szüksége egy növénynek? M e g f e l e l ő hőmérsékletre, fényre, vízre és tápanyagokra. De mit jelent ebből a megfelelő? Nos, ha visszatérünk a növény élőhelyéhez, könnyedén megválaszolhatjuk ezeket a kérdéseket.

Először is tudjuk, hogy a növény az Egyenlítői öv területéről származik (most egy esőerdő jelenjen meg a lelki szemeink előtt). Ezt legjobban úgy jellemezhetném, hogy fülledt meleg, kb. 25-28 °C és szinte minden nap esik az eső (évente 2000-3000 mm). Persze 20 fokon is vígan elvannak a hibridek, sőt, alacsonyabb páratartalomnál kifejezetten előnyös az alacsonyabb hőmérséklet, de sose essen tartósan 12 °C alá, mert károsodhat a növény.

A Phalaenopsis eredeti élőhelyén a napi hőingás 10 °C körül van, ez a virágoztatásnál lesz érdekes. Azt is tudjuk, hogy orchideánk epifita, tehát csak a fák lombkoronája által megszűrt fény jut el hozzá. Na, most képzeljük el, milyen lenne, ha egyik percben még egy kellemes, árnyékos medencében úszkálnánk kora nyáron, a másikban pedig anyaszült meztelen találnánk magunkat a Szaharában… A talpunkat sütné a homok, a bőrünk megégne, víz sehol… Ezért jól gondoljuk meg, hogy nyáron, 40 fokban hová tesszük a növényt!

Ha a lakásban nem maradhat (mert mondjuk a felmelegedés ellen napközben redőnnyel védekezünk, és így nem jutna fényhez az orchideánk), akkor tegyük ki a kertbe/teraszra, de csak és kizárólag közvetlen napfénytől mentes (kora reggel, vagy késő délután érheti egy kis nyári napfény, ennyitől még nem szabadna megégnie a növénynek), világos helyre, megfelelően párás környezetet teremtve számára (déli fekvésű panel erkély kizárva).

A páráról úgy gondoskodhatunk, hogy pl. páfrányokat, vagy más, sok levelű növényt teszünk az orchideák mellé/köré, vagy ha erre nincs lehetőség, rendszeresen fellocsoljuk a teraszt, ahol a növények vannak. Vigyázzunk, hogy a felcsapódó víz ne kerüljön a levelek tövéhez! Egyébként se praktikus a földre tenni az orchideákat (egyik fajtát se), mert a házas és a meztelen csigák is előszeretettel csócsálják meg a leveleiket és a gyökércsúcsaikat. Arra is figyeljünk, hogy a lepkék fedett helyen legyenek, hogy eső alkalmával ne ázzanak el, mert könnyen a végüket jelentheti. Ez most így furcsán hangzik, de nálunk az eső többnyire lehűléssel jár, így nincs lehetősége a növénynek rendesen megszáradni, valamint a cserépbe ültetett példányoknál a levélhónaljakból sem tud kifolyni a víz. (Ha mégis egy kicsit megázna valamelyik lepkeorchideánk, vigyük száraz, meleg helyre, és vattával itassuk fel a lehető legtöbb vizet a hajtáscsúcsból és a levélhónaljakból, így jó eséllyel elkerüljük a tőrothadást. Akár még a hajszárítót is bevethetjük!)

A forgalomban található Phalaenopsis hibrideknek minimum 40%-os páratartalomra van szükségük. 60%-os páratartalom mellett fejlődnek a legszebben, de 65-70% fölé ne menjünk, mert többet árt, mint használ. Célszerű beszereznünk egy páratartalom mérőt, hogy tudjuk hányadán árunk. Nem nagy beruházás, a legtöbb kisállat-kereskedésben, gazdaboltban lehet kapni. Természetesen 40% alatti páratartalom mellett is nevelhetünk lepkeorchideát, de a legtöbb hibrid virágzása közel sem lesz olyan látványos, valószínűleg csak 3-5 bimbót fognak hozni.

Házon belül a lepkeorchideának a legideálisabb hely majdnem minden évszakban a keleti vagy a nyugati fekvésű ablak. Én télen déli fekvésbe helyezem az orchideáimat (mert máshova nem tudom), és nem használok pótvilágítást – itt a Napfény Városától pár kilométerre. Ha valaki dimbes-dombos, hegyvidékes helyen lakik, akkor lehet, hogy a megfelelő fejlődéshez (vagyis a virágzáshoz) szükség lesz kiegészítő világításra. Ha csak északi ablakban tudjuk elszállásolni a növényt, akkor akár egész nap (fényviszonyoktól függően 6-12 órán keresztül) „pöröghet” a villanyóra. Ugyanis fény hiányában a bimbók még az előtt leesnek, hogy kinyílnának. A déli fekvésű ablakkal vigyázni kell, csak november végétől február végéig hagyjuk ott az orchideákat, különben csúnyán megéghetnek! Sajnos én már jártam így.

Párásításra télen fokozottan szükség van, mert a fűtött szobák páratartalma 20% alá is lecsökkenhet (megmértem)! Mi be tudjuk kenni a bőrünket, ha annyira kiszáradt, hogy már fáj. Sajnos, ha az orchidea szenved, nem tud kimászni a cserépből, hogy keressen magának egy kellemesebb helyet (pedig milyen jó is lenne). Erről jut eszembe: ha valahol, akkor a fürdőszoba ablakában könnyen átvészelheti növényünk a telet, de párásító tálcára itt is szükség van. (Ismerjük a módszert: egy tálcába kavicsokat szórunk és felöntjük vízzel. Fontos, hogy a növény gyökere ne érintkezzen a párásításra szánt vízzel, és a levelek se lógjanak bele. Tálca helyett használhatunk olyan balkonládát is, ami nincs kilyukasztva, vagy egy nagyobb méretű kaspót. Kavics helyett nem javaslom az agyaggranulátumot, mert egyrészt gömbölyded, másrészt túl könnyű, így nem áll meg rajta stabilan a virágcserép.)

Egyéb megoldásként szóba jöhet még a növényablak (ezt a ház építésekor célszerű szakemberrel elkészítetni, máshogy elég macerás), a növényvitrin (mondjuk egy nagy terráriumból, de sose csukjuk be teljesen az ajtaját, valamint folyamatosan ellenőrizzük a páratartalmat, ha túl magas, szellőztessünk!), netán egy üvegezett erkély, vagy egy, a házhoz kapcsolódó üvegház, télikert (tehetősek előnyben). A túl kicsi terráriumokban, vitrinekben 80-90 %-os páratartalmat is könnyedén produkálhatunk, de az a lepkeorchideáknak nem jó, inkább válasszunk bele másfajta növényeket. Külön figyelni kell a lecsapódó párára, ami megül a leveleken, befolyik a növény tövéhez és tőrothadást okoz. Nekem, ami a legjobban bejött, az egy komolyabb ultrahangos párásító, amivel télen is 40% körül van a páratartalom az egész szobában. Nem fogyaszt sokat, csapvízzel is működtethető, és még egészséges is. 

Az orchideákat lehetőleg ne tegyük a radiátor közelébe. (Persze ez csak a fűtésszezonra vonatkozik.) Ha nincs más lehetőségünk, csak a radiátor feletti ablakpárkány, akkor párásítsunk, és hetente ellenőrizzük, hogy tetves-e a növény, mert száraz levegő mellett fogékonyabbak erre a problémára.

A friss levegő fontos a növénynek, de szellőztetéskor ne nyissuk rá a hideget, és ne legyen huzatban! Dohányfüstös lakásokba nem való egy orchidea se, mert csak szenved, a bimbóit ledobálja, stb. Oda inkább kifejezetten légtisztító növényeket vegyünk, pl. szobai futókát, zöldikét, vagy vitorlavirágot.

Fény, pára, hőmérséklet megvan, most jöjjön az öntözés!

 

Mivel öntözzünk?

Nem érdemes csapvízzel/ioncserélt vízzel (ioncserélt vízből csak az jó, amelyiknek az szerepel, hogy “desztillált vízzel egyenértékű, laboratóriumi használatra alkalmas”) locsolni a növényt, mert fokozottan érzékeny az ásványi sókra, melyek hosszabb távon lerakódnak a növény gyökerén és gátolják a tápanyagok felvételét. Ez minden szobanövényre igaz, de mivel a lepkeorchidea epifita, így élőhelyén gyakorlatilag nem találkozik pl. kalciummal (a túl sok kalcium gátolja a kálium felvételét), így fokozottan érzékeny a csapvízzel történő öntözésre. Az állott csapvíz egy fokkal jobb, a felforralt és lehűtött csapvíz még jobb, de akkor 1-2 percig forraljuk és hagyjuk magától kihűlni. (Forraláskor az ásványi sók egy része kicsapódik az edény falára, s egy fehér bevonat jön létre, amit ecettel tudunk eltávolítani.) Ez meglehetősen költséges megoldás, ha sok orchideánk van, ennél ideálisabb az esővíz, és a hólé, de csak akkor, ha nincs a környékünkön gyár, vagy egyéb ipari létesítmény, mert akkor savas lehet az esővíz. Az esővíz nagy hibája, hogy sajnos nem mindig áll a rendelkezésünkre, ezért érdemes valamilyen edényben tárolni.

Kiadós esőzések alatt sok vizet össze lehet gyűjteni, ami ráadásul ingyen van. Két dologra kell figyelni akár vödröt, kiszuperált kádat, hordót, vagy kifejezetten esővízgyűjtőt használunk. Először is: az edényt időnként ki kell mosni, akár belelát a szomszéd, akár nem. 🙂 Másodszor: csak akkor kezdjük meg a víz begyűjtését, ha már legalább 5-10 perce szakad az eső, és szépen lemosta a tetőről a koszt. (Profi esővízgyűjtőknél erre nem kell figyelni, mert saját szűrővel rendelkeznek.) Egy nyári felhőszakadás alatt nekem 200 liter víz is összejön, de azért „csak” ennyi, mert nincs sok edényem (én 5 literes flakonokban és 15 literes vödrökben tudom csak tárolni a vizet). Több eresz + több edény = több víz. Ráadásul az esővíznek nem csak az orchideánk fog örülni, hanem az összes növényünk. Az esővíz tiszta edényben több hétig, akár hónapokig is eláll, ha palackozzuk, akkor ne tegyünk rá kupakot, és ha lehet, vigyük hűvös, sötét helyre a poshadás és az algásodás elkerülése végett.

Ha hideg helyről hozzuk be az öntözővizet, langyosítsuk meg, nehogy sokkot kapjon a növény. A legjobb, ha várunk vele egy napig és szobahőmérsékletű vízzel öntözünk. (Ne csak az orchideákat, hanem minden cserepes növényt!)

A vizet kémiai úton is lehet lágyítani savakkal. Többfelé olvastam, hogy ecetet vagy citromlevet kevernek az öntözővízbe, de nem írták le a pontos arányokat, és úgy érzem, hogy a növényeim többet érnek annál, hogy kísérletezzek rajtuk. A lent említett Orchideák és broméliák című könyvben lehet olvasni kénsavval történő vízlágyításról, de ezt meglehetősen balesetveszélyesnek tartom, és mivel bárki megtalálhatja ezt az oldalt a tipegőktől kezdve az üknagymamákig, nem írom le. Ha valakit nagyon érdekel, utánanéz, és saját felelősségre kipróbálhatja, de előfeltétele az, hogy minimum dicséretes ötös volt az illető kémiából, és tisztában van a százalékszámítással, mert ha egy tizedesvessző elcsúszik, rámehet az összes növénye, valamint komoly égési sérüléseket lehet szerezni a kifröccsenő savtól, szóval csak óvatosan. Ezt a módszert inkább kertészetekben szokták alkalmazni, s nem otthon. Ugyanakkor egy magánszemélynek is lehet annyi növénye, hogy megéri ezzel foglalkoznia.

Hogyan öntözzünk?

Nekem az áztatásos módszer vált be, ami a következő: kb. 1 órára beleállítom a növényeimet egy vödör szobahőmérsékletű, lágy vízbe, majd kiveszem őket, és hagyom, hogy lecsepegjenek. Fontos, hogy a cserép szája ne kerüljön víz alá, tehát a növény töve ne álljon vízben. Ha belelóg a levél vége, nem probléma, ennyitől nem lesz baja a növénynek. Mindig ügyelünk arra, hogy a bimbókra/virágokra ne kerüljön víz, mert lepotyoghatnak tőle. Olvasói levelek alapján én nem javaslom a felülről történő öntözést, mert gyakran vezet tőrothadáshoz.

Sokan választják azt a módszert, hogy vizet engednek a kádba, s abba állítják bele a növényeiket. Én ezt nem javaslom, mert az orchideákhoz használunk műtrágyát, eseget felszívódó permetszert, ami ilyenkor kioldódik a vízbe (vagy van, aki épp a kádba önti bele), majd a lefolyón leengedjük, s bekerül az ivóvízhálózatba. Magyarul később megisszuk.

A Phalaenopsis nyirkos közeget igényel, de a pangó vizet nem szereti, a gyökerei könnyen elrothadnak. Egy teljesen kiszáradt orchidea szépen magához tud térni, ha újra elkezdjük locsolni, viszont amelyiknek elrohadt a töve, az gyakorlatilag menthetetlen. (Ha már megtörtént a baj, ne adjuk fel, ebben a bejegyzésben szó van erről is! [Klikk!])
 
 

Mikor kell öntözni?

Az átlátszó cserép nagyon praktikus, mert (azon kívül, hogy a lepkeorchidea a gyökereivel is fotoszintetizál) láthatjuk, milyen állapotban vannak a gyökerek, párás-e a cserép belseje, esetleg algás, összetömörödött-e már a közeg, stb. Ha zöld színűek a gyökerek, akkor még vizesek, ha opálos-szürkés színük van, akkor „szomjasak”. Mindig reggel ill. délelőtt öntözzük meg a növényt, és ügyeljünk arra, hogy délutánra a felesleges víz lecsöpögjön, felszáradjon, így kerülve el a rothadást. 
Ha csak este tudjuk megnézni, hogy itt-e az ideje az öntözésnek, a locsolással várjuk meg a reggelt, fél nap alatt nem lesz semmi baja a növénynek, sőt, néhány nap alatt se. Ha az egyik növényünk beteg, ne áztassuk együtt a többivel, mert jó eséllyel megfertőződnek. Aranyszabály, hogy a beteg, fertőzött növényeket mindig el kell különíteni a többitől.
 
 

A Phalaneopsis virágoztatása

Az a tapasztalatom, hogy ősszel célszerű egy kb. 1 hónapos nyugalmi időszakot tartani a virágzás érdekében. Erre egy 15-17 °C-os, világos szoba a legmegfelelőbb helyszín. Ilyenkor abba hagyom a tápoldatozást és az öntözést is visszafogom. Ha letelik az egy hónap, átviszem a növényeimet egy fűtött, világos szobába, adok nekik egy kis tápoldatot és alaposan beöntözöm őket. Általánosságban elmondható, hogy ha van egy egészséges, megfelelően gondozott orchideánk, de már legalább egy éve nem virágzott, akkor a hőmérséklet csökkentése ki fogja váltani a virágképződést.

Ha jól eltaláljuk a növény helyét, és szépen gondozzuk, akkor nem igényel nyugalmi időt, anélkül is folyamatosan virágzik egész évben. Tapasztalataim szerint ez függ attól is, hogy milyen hibridünk van, mert ami az egyiknek maga a Kánaán, a másiknak épp, hogy megfelel és nem virágzik annyit, nem lesz olyan szép hosszú a virágszára, mint az “igénytelenebbnek”.

Ha valaki azon szomorkodik, hogy túl rövid a virágszár (ahhoz képest, amikor kapta/vette az orchideát), az nem ront el semmit, ezeket a virágokat növényházakban nevelik, ahol lényegesen jobb a klíma, magasabb a páratartalom, stb. Szobai körülmények közt is lehetünk ügyesek, és virágoztathatjuk a lepkeorchideát, de nem minden esetben lesz olyan szép, mint a bolti, viszont ne keseredjünk el, jövőre biztosan szebb lesz!

 

Levágjam a virágszárat?

Ha már majdnem teljesen kifejlődött a virágszár, támasszuk ki, nehogy véletlen letörjük. A kicsi, még növekvő virágszálat ne bolygassuk, mert a feszegetéstől könnyen letörhet. Ha a növény elvirágzott, de a virágszár még zöld, ne vágjuk le, mert ha ügyesen gondozzuk a növényt, a régi virágszár ismét bimbókat, esetleg apró növényeket fejleszthet. Én új növények reményében nem szoktam levágni a zöld virágszárat, de van, aki szerint erősebb virágzást eredményez, ha feléig visszavágjuk a zöld virágszárat (a tápanyagok utána visszahúzódnak, és a növény kénytelen lesz új virágszálat növeszteni, és nem a régit nevelgetni tovább, amin már csak az oldalhajtások fognak virágozni, tehát nem lesz annyira látványos.) Tapasztalatom szerint nem árt, ha levágjuk, vagy visszavágjuk a zöld virágszárat, a későbbiekben nem okozza a virágzás elmaradását, viszont én nem szoktam levágni.
Ha kis növények jelennek meg a virágszáron és már szép gyökerük van (legalább 3-4 db 5 cm-es), akkor óvatosan törjük le, a sebet pedig szórjuk be fahajjal, vagy kenjük be fasebbel, utána a megfelelő közegbe ültessük el a növényt. Ha a virágszár elszáradt, egy jó éles ollóval nyugodt szívvel levághatjuk, de ne túl közel a tövéhez, nehogy megsértsük a növényt.
 
 

Milyen tápoldatot használjak?

A legtöbb helyen már lehet kapni kifejezetten orchideáknak való műtrágyát. Van, amelyik a virágzást, van, amelyik a növekedést segíti – ez rá van írva, márkától függ. A speciális orchidea „földbe” ültetett példányoknak gyakori tápoldatozás szükséges, mert az ültetőközegben nincs megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag (ez a közeg jellegéből adódik, hisz többnyire fakéreg és perlit, amivel nincs is semmi baj; és nehogy egy hirtelen felindulástól vezérelve hagyományos virágföldbe ültessük az orchideát, mert kirohad). 
Ha nem tudjuk, hogy milyen márkájú tápoldatot válasszunk, akkor nézzük meg az összetételét! Az elvirágzott, növekedésben lévő növényekhez komplett nitrogéndús oldatot válaszunk (magyarul olyat, amiben több a nitrogén, mint a foszfor vagy a kálium), míg a virágzó, vagy a virágzás előtt álló növényeknek káliumban és foszforban gazdag tápot adjunk. A kevesebb több! Mindig tartsuk be a flakonon található adagolást! (Vagy még jobb, ha az előírt mennyiség felét használjuk, így nem halmozódnak fel olyan gyorsan a sók a cserépben.) Sose trágyázzuk túl a növényt, mert deformálódhat, megéghet, sőt el is pusztulhat! 
Tavasztól őszig hetente, télen havonta kell tápoldatozni a növényt (ez csak irányadó, mindig a tápoldat flakonján lévő utasításhoz tartsuk magunkat). Havonta egyszer iktassunk be egy olyan öntözést, amikor a növény a szokásosnál tovább (2-3 órát) áll tiszta vízben a növény, hogy a felhalmozódott felesleges sók kiázhassanak az ültetőközegből.

Ma már lehet kapni ún. orchidea permetet/sprét is, ami egy alacsony nitrogéntartalmú vizes oldalt. Ehhez képest szerintem elég drága (többe kerül, mint a hígítandó műtrágya), és hamar el is fogy, mert csak 2,5 dl. Ráadásul saját magunk is elkészíthetjük! A recept: forraljunk fel 1 liter esővizet (így tovább eláll és a baciktól sem kell tartani, de használhatunk desztillált vizet is),  várjuk meg, amíg kihűl és tegyünk bele 1 ml (többet ne) folyékony nitrogénes műtrágyát. Az oldatot szórófejes flakonba töltjük (legjobb, ha porlasztós), ráírjuk, hogy mi van benne, és kész is. 

Használat: hetente egyszer, aktív, növekedési fázisban lévő orchideáknál. A levelek szélét (azért csak a szélét, hogy ne tudjon a tövéhez befolyni a permetlé), és a kikandikáló gyökereket permetezzük vele. Permetezni/spriccelni csak porlasztós kézi permetezővel érdemes, nyáron, kánikulában. Ilyenkor még a virágoknak/bimbóknak sem árt, de a műtrágyás permet ne érje ezeket, mert foltot hagyhat rajtuk.
Szintén nagyjából új dolognak számítanak az ún. önadagolós tápoldatok orchideáknak szánt változatai. Ezek kis ampullák, miket le kell szúrni a cserépbe, és 15 napig biztosítják a növényeknek a megfelelő tápanyagokat. Nos, ez mind szép és jó, de az orchideák nem tömör földbe vannak ültetve, ezért akár pár óra alatt is kifolyhat a cserépbe az üvegcse tartalma, tehát a használatát nem javaslom. Ha valaki nem akar bajlódni a tápoldatozással, akkor a táprudakat ajánlom. (A táprudak nagyon praktikusak -nem csak az orchideáknak szánt változatok-, de szerintem drágák.)
 
 

Néhány szó az átültetésről

Ha az orchideánk már elvirágzott és a föld már eléggé össze van tömörödve (ez 1-3 év alatt következik be) vagy a gyökerek kinőtték a cserepet, akkor tavasszal átültethetjük (áprilistól júniusig) a növényt. Ha sok tő van egy cserépben (és mindnek elég nagy gyökere van), szétoszthatjuk. 
Virágzó növényt nem célszerű bolygatni, mert ledobálhatja a virágait. (Én már ültettem át sikeresen virágzó lepkeorchideát, különösebb baja nem lett, de sok hely kell hozzá, hogy fektetve is elférjen a virágszár.)

Az átlátszó cserépre azért van szükség, mert a növény gyökere is fotoszintetizál. Ha az orchideánkat sötét cserépbe tesszük, az új gyökerek, gyökérvégek fehérek/rózsaszínek maradnak és nem tudjuk szemmel tudjuk tartani a gyökerek állapotát. Ha nincs átlátszó cserepünk, akkor mészkőfoltoktól mentes, nagy lyukú terrakotta cserepet ajánlok (a kifejezetten orchideáknak szánt terrakotta cserepeknek az oldala is lyukas, de Magyarországon ilyennel még nem találkoztam). Ezek a cserepek is nagyon jók, mert szellőznek, gyorsabban kiszárad bennük a közeg, mint a műanyagban. Akinek nem fontos, hogy belelásson a cserépbe, ideális, és szerintem szebb is, mint a műanyag. Az sem elhanyagolható, hogy súlyánál fogva kevésbé borulékony.

Ha csak színes műanyag cserép áll a rendelkezésünkre, az oldalára tegyünk pár plusz lyukat, különösen akkor, ha hajlamosak vagyunk a túlöntözésre. Sötét színű cserepet ne használjunk, mert napsütésben gyorsan felmelegszik, és a gyökerek megfőhetnek benne.

Az átültetés előtti napon locsoljuk meg az orchideát, majd másnap óvatosan vegyük ki a cserépből. Vizsgáljuk meg a gyökereket, a beteg részeket vágjuk le egy éles, lefertőtlenített ollóval (én tűzbe szoktam tartani az ollót, ez sterilizálja), majd szórjuk be fahajjal, mert az fertőtlenít. Először tegyünk egy kevés ültetőközeget a cserép aljába, helyezzük rá az orchideát, és a körülötte levő részeket is töltsük fel. Tömörítsük kicsit a földet úgy, hogy a cserép alját lekocogtatjuk, de nem kell túlzásba vinni, különösen, ha hajlamosak vagyunk a túlöntözésre. (Nem úgy, mint az I-es videóban, sőt, én csappal se merném ilyen bátran locsolni. Nem is a mész miatt, hanem mert tényleg könnyen kirohad, ha befolyik a víz a levélhónaljba – ehhez elég néhány csepp is. Valószínűleg ahol a videó készült, jóval melegebb van, mint nálunk, így le tud száradni a növény, nem rothad el. Valamint nem kell minden gyökeret beleerőszakolni a cserépbe, nem baj, ha néhány kikandikál. A lényeg, hogy ne boruljon ki a növény a cserépből. Ha kevés gyökere van, akkor drótozzuk hozzá a cserép aljához egy vékony réz dróttal. A II-es videó számomra sokkal szimpatikusabb, én még annyit tettem volna, hogy jobban átnézem a gyökereket, mert szemmel láthatóan le kellett volna nyisszantani párat.)

Átültetés után nem kell meglocsolni a növényt, kb. 1 hétig. (Nyáron se locsoljuk meg egyből, de kánikulában 3-4 nap után már esedékes.) Átültetésnél figyeljünk arra, hogy a közeg apró darabkái, rostjai ne kerüljenek a levélhónaljakba, mert sajnos könnyen rothadást okoz az is. Ha megtörténik a baj, próbáljuk meg kiszedni egy puha ecsettel, és figyeljük 1-2 hétig a növényt, hogy lazult-e a levele, vagy sárgul-e, ha igen, akkor rohad a töve. Távolítsuk el a laza leveleket (ilyenkor könnyen leválnak, és érződik is a szaga is, hogy rohad), mert ha csak néhány alsó levélről van szó, akkor még megmenthető az orchidea. Amennyire csak tudjuk, takarítsuk le, töröljük szárazra, és kenjük be valamilyen fertőtlenítőszerrel. Ez lehet alkohol, vagy akár Flóraszept is. Ha annyira sok gyökere van az orchideának, hogy sehogy se fér bele a cserépbe, akkor vagy vegyünk nagyobb cserepet, vagy az elvékonyodó részeken levághatjuk a gyökerek egy részét, de ne essünk túlzásokba, max a gyökerek 1/3-át vágjuk le.

A kereskedelmi forgalomban kapható orchideaföldek legtöbbször elég silány minőségűek (persze van kivétel is), ráadásul drágák. Magunk is keverhetünk közeget az ültetéshez a következő módon:
  • 2 rész vörösfenyőkéreg (nagyobb, erősebb tövekhez 1-4 cm nagyságú, fiatalabb tövekhez 0,2-1 cm nagyságú; gazdaboltokban lehet kapni, 50 liter kb. annyiba kerül, mint egy csomag drágább orchideaföld)
  • 1 rész kertészeti perlit (gazdaboltban szintén lehet kapni, egyáltalán nem drága, lazítja a keveréket)
  • ½ rész érett kerti komposzt (ezt legjobb, ha magunk állítjuk elő, sokáig biztosítja a tápanyagokat)
  • ½ rész faszén (fertőtlenítő hatású, segít megelőzni a fertőzéseket, betegségeket és tovább lazítja a keveréket)
Ahogy már említettem, a legtöbb orchideát, így a lepkeorchideát sem szabad hagyományos virágföldbe ültetni, mert elrohad a növény gyökérzete és az orchidea elpusztul.

A Phalaenopsis mini gondozása

A miniket is a “nagy testvérhez” hasonló módon kell gondozni. Arra kell csak odafigyelni, hogy ezeket az orchideákat többnyire sphagnum mohába ültetik, ezért óvatosabban kell őket öntözni, hisz a moha jobban tartja a nedvességet, mint a fenyőkéreg. Ha kinőtték a kicsi, gyári cserepet, átültethetjük őket nagyobba (9-es méretű elég), s nyugodtan használhatunk sphagnum moha helyett orchideáknak való közeget is.

  

A lepkeorchidea és a hidrokultúra

A lekeorchidea nem alkalmas hidrokultúrás tartásra, mert gyökerei fotoszintetizálnak, “lélegeznek”, így nem bírják az állandóan nedves közeget, s hamar rothadásnak indulnak. Ezért hidrokultúrás tartásukat nem javaslom, de meg lehet próbálni. Elviekben az agyaggranulátum elég levegőssé teszi a közeget, szóval akár működhet is a dolog.

 

Források

Ha bárkinek további kérdése van, a hedihobbi[kukac]gmail[pont]com címen felteheti. A bejegyzéshez saját tapasztalataimat, valamint a következő szakirodalmat és internetes honlapokat használtam fel: 

A fényképeket magam készítettem.