Hédihobbi

A Cymbidium gondozása

A Cymbidium (magyarul csónakorchidea) Délkelet-Ázsiából származik, természetes élőhelyén 300-tól 1500 méterig található meg folyóvölgyekben, ill. hegyvidékeken. A csónakorchidea szereti a hűvös klímát és a nedves közeget. A nálunk kapható hibridek nagy része félepifita (pl. mohos sziklákon vagy a fa törzsén él), de van belőlük a lepkeorchideához hasonlóan epifita, valamint talajlakó fajta is.
 
A Cymbidium hazánkban egyre népszerűbb, néhány virágboltban cserepes növényként is megvásárolható. Sokáig csak csokrokban találkozhattunk vele, ill. „díszdobozos” orchidea formájában, mert nagyon tartós és mutatós vágott virág. Gondozása nem bonyolult, kezdő növénybarátok is bátran megpróbálkozhatnak vele. Fontos tudni róla, hogy a legtöbb nálunk kapható Cymbidium hidegházi (a mini Cymbidium mérsékeltházi hőigénye télen: 18-22°C), ez a virágoztatásnál lesz fontos. Aki télen nem tudja hűvös helyre tenni a csónakorchideát, az inkább mondjon le róla, mert hideg hatás nélkül a virágzás minden esetben elmarad és meleg helyen a növény is elpusztulhat.
 
A csónakorchidea virága, saját gyűjtemény, 2014.

Ha csónakorchideát vásárolunk, a következőre figyeljünk oda: félrevezető lehet, de ha a növénynek világos, sárgászöld, kemény és egyenesen álló levele van, akkor egészséges, mert megfelelő mennyiségű fényt kapott. Ha a csónakorchidea levelei puhák, lekonyulnak, színűk pedig sötétebb zöld, az fényhiányra utal. Ez egy tartási hiba, ha tavasszal veszünk ilyen növényt, csak arra kell figyelnünk, hogy ne égesse meg a nap. Viszont ha nyár végén kerül hozzánk, könnyen lehet, hogy elmarad a virágzás. Ha virágos példányt veszünk, nagy baj nem lehet, mert egy évben csak egyszer virágzik, így a következő virágzás már csak rajtunk múlik. Még több vásárlással kapcsolatos tippet itt találsz.

 

A csónakorchidea elhelyezése, öntözése

A csónakorchideát kora tavasztól késő őszig kint tarthatjuk a kertben vagy a teraszon. A deret és a kisebb éjszakai fagyokat is elviseli (-2 fokig), de azért legyünk óvatosak, nehogy tönkremenjen a növény egy nagyobb lehűléstől, éjszakai fagy esetén inkább vigyük védett helyre!
 
A csónakorchidea nagyon fényigényes, és szereti a nedves közeget. Ha tehetjük, cserepét süllyesszük le a kertben olyan helyre, ahol a tűző déli nap nem éri, de délelőtt és/vagy délután közvetlen napfényt is kap néhány órán keresztül. Ha lesüllyesztjük a növényt, akkor a cserép felső harmada legyen a talaj szintje felett, a cserép alá pedig tegyünk pár cm kavicsot, hogy a felesleges víz könnyen elfolyhasson egy-egy eső alkalmával.
 
Nyáron, ha kánikula van, vízpermettel hűthetjük a növényt és környezetét. Fontos, hogy a talaja folyamatosan nedves legyen, még télen sem száradhat ki teljesen (de azért ne is csicsogjon a víztől, mert télen, mint minden szobanövény, a csónakorchidea is könnyebben kirohad). A többi orchideához hasonlóan érzékeny a pangó vízre, ezért mindig győződjünk meg arról, hogy a közeg, amit az ültetéshez használunk, elég laza-e ahhoz, hogy a felesleges vizet elvezesse (tehát van-e benne perlit, vagy más adalékanyag) és a növény alatt sose álljon víz! Arról se feledkezzünk meg, hogy a nagy cserepek közepe sokáig nedves maradhat, sokkal tovább, mint egy kis cserepű lepkeorchidea esetén.
 
Cymbik, ELTE Füvészkert, 2014.

Ősszel szedjük fel a növényt cserepestől, és állítsuk olyan helyre, ahol a legtovább éri a nap. Szeptembertől novemberig egy kicsit visszafoghatjuk az öntözést, de ne legyünk túl szigorúak a növényhez! Két öntözés közt ne száradjon ki teljesen a közeg, de ne legyen olyan egyenletesen nedves se, mint a nyár folyamán. Ez a kis vízmegvonás segít felkészülni a virágzásra. Novembertől ügyeljünk arra, hogy ismét egyenletesen nyirkos legyen a növény közege.

Télen világos, 12-16 °C közt tartsuk a növényt, akkor is, ha virágzik, mert 12°C alatt és 18 °C felett ledobja a bimbókat. Ha a csónakorchideát csak a lakásban tudnánk tartani egész évben, inkább mondjuk le róla, mert nem fog virágozni. Így legfőbb díszítő értékét elveszti, s a növény is csak szenvedni fog a ház klímájától. Csak kerttel, erkéllyel rendelkező növénybarátoknak javaslom a tartását!

 
 

A Cymbidium tápoldatozása, virágoztatása

A tápoldatozásnak nagy szerepe van a növény virágzásában. Ha frissen ültettük át a növényt, és tápdús közeget használtunk, legyünk óvatosak, 6-8 hétig  hígabb tápoldatot használjunk, mint egyébként.
 
Márciustól augusztusig nitrogénben dús, káliumban és foszforban szegény tárgyát adjunk a növénynek, míg augusztustól október végéig csökkentett nitrogéntartalmú, virágzás előtt álló növényeknek való trágyával öntözzük a csónakorchideát. Márciustól novemberig hetente egyszer tápoldatozzuk a növényt, télen elhagyhatjuk a műtrágyát, hisz akkor pihen a növény, és elviekben minden fontos tápanyagot elraktározott az év során a virágzáshoz. A fentiek mellett használhatunk lombtrágyát is, tavasszal Mikramidot, ősszel pedig Wuxalt 0,2-0,5%-os töménységben.
 
Ebből virág lesz! Saját gyűjtemény, 2014.

Ahogy már fent is írtam, a virágképzéshez szükséges tényezők:

  1. sok-sok napfény
  2. körültekintő trágyázás
  3. megfelelő öntözés (Nyáron egyenletesen nedves, ősszel egy kis megvonás, télen pedig legyünk óvatosak, de ne száradjon ki a növény.)
  4. ősszel lehűlés 3-5 héten keresztül (Ezért hagyjuk kint a növényt, ne vigyük be a házba idő előtt! Hideg hatás nélkül a növény nem virágzik.)
Bimbók és mézharmat, saját gyűjtemény, 2014. 

 

Útmutató az átültetéshez

Ezt az orchideát csak akkor kell átültetni, ha már teljesen kinőtte a cserepét és az új hajtásoknak nincs helye. Ez a cserép és a növény méretétől függően 3-4 év is lehet. Válasszunk hosszúkás, ugyanakkor stabil virágcserepet, hogy elkerüljük a növény felborulását. (Tehetünk kavicsokat a cserép aljába, így nehezebben is borul fel az orchidea.) Ne ültessük a növényt túlságosan nagy cserépbe, mert akkor nem fog annyira szépen virágozni. A Makara-féle könyv a következő ültetőközeget javasolja félepifita (pl.: Cymbidium, Coelogyne, Lycaste, stb.) orchideáknak:
 
  • 1 rész durva tőzeg (pl. Novobalt)
  • 1 rész gyepszintföld (Pl. a Garri hortenziáknak való virágföldje tökéletes. Javítja a keverék szerkezetét, jól megtartja a vizet, és szintén savanyú kémhatású. Ha a Garrit használjuk, utána 2 hónapig óvatosan tápoldatozzuk a növényt, mert hozzáadott nitrogént tartalmaz.)
  • 1 rész kertészeti perlit (Gazdaboltokban kapható, lazítja a talajt, így ne hagyjuk ki a közegből!)
  • 0,3 rész durva sóder (Szintén a talaj oxigénellátásában van szerepe.)

Átültetés előtt, ha a növény száraz (tehát régen locsoltuk meg), merítsük vízbe a cserepet és tegyük félre kb. egy órára. Ha ezzel megvagyunk, nyomkodjuk meg körbe a cserép oldalát és egyszerűen húzzuk ki a növényt! (Ezt minden cserepes növénynél alkalmazhatjuk átültetés előtt vagy kiültetéskor. A víz és a nyomkodás hatására a gyökerek elválnak a cserép falától, így könnyen kiemelhetővé válik a növény.)

Cymbidium kertészet, Rijsenhout, 2016.

Ez után óvatosan vizsgáljuk meg a gyökérlabdát, s ha a gyökerek közt van némi lebomlott talaj, azt óvatosan távolítsuk el, majd a beteg gyökereket egy steril és éles ollóval, vagy késsel vágjuk le. (Én alkoholba szoktam mártani, majd tűzbe tartom a kés pengéjét, az lefertőtleníti. Így nem visszük át a kártevőket, betegségeket egyik növényről a másikra. Alapszabály, hogy ha egy növényt megmetszünk, vagy bármilyen célból megvágunk, a használt eszközt, pl. metszőolló, szemzőkés, stb. fertőtleníteni kell a következő növény előtt.) A vágás helyét szórjuk be fahéjjal vagy faszénporral (ezek fertőtlenítenek, így nem fog a seben keresztül megbetegedni a növény). Ne bontsuk ki teljesen a gyökérlabdát, óvatosan bánjuk vele, mert a növény érzékeny a bolygatásra, ezért sem szabad túl sűrűn átültetni.

Ültetéskor ellenőrizzük, hogy ugyanolyan mélyre kerüljön a növény töve, ahogy eddig is volt, ha eltérő mélységben van, akkor vagy tegyünk még alá közeget, vagy ha sok lett, vegyünk ki egy keveset. Utána körbe töltsük fel a cserepet a közeggel, közben finoman nyomkodjuk le, hogy tömörödjön, valamint rázogassuk meg egy kicsit, esetleg óvatosan kocogtassuk a cserép alját a földhöz. Ha végeztünk, öntözzük be a növényt, hogy könnyebben megeredhessen az új helyén. 

 

A csónakorchidea szaporítása

Tőosztással eredményesen szaporítható, de csak nagy, bokros példányokat osszunk szét, és ügyeljünk arra, hogy ne egyesével vagdossuk le a bulbákat, hanem legalább 5-6 db maradjon egyben. A tőosztáshoz éles kést használjunk és a vágást ebben az esetben is kezeljük le! Az alábbi videó szépen bemutatja a tőosztás menetét:
 
YouTube videó – Cymbidium tőosztása és átültetése
 
Elöregedett tő, ELTE Füvészkert, 2014.

Ha idősebb, 5-6 éves növényünk van, akkor az öreg, a tő közepén elhelyezkedő bulbák elpusztulnak (ez nem gondozási hiba, hanem az élet rendje). Ilyenkor a tő magától szétválik és könnyen szét lehet osztani. Óvatosan bontsuk ki a gyökereket, és ahogy szétvált a tő (általában 2-3 részre), ültessük el, nem kell tovább darabolni.

Csónakorchidea ifjítása egy kertészetben,
Rijsenhout, 2016.

Ha érdekel a fenti képen látható megoldás, akkor olvasd el ezt a bejegyzést is!

 

A Cymbidium kártevői, betegségei

Ezt az orchideát nem szeretik annyira a csigák, viszont a bimbókat és a virágokat képesek megcsócsálni. Ezért ősszel, amikor bevisszük a házba teleltetni, alaposan vizsgáljuk át a növényt!

Nyáron, kánikula esetén gyakran előfordul, hogy takácsatkák támadják meg a csónakorchideát. Fontos, hogy időben felismerjük a kártevőt, hogy védekezni tudjunk ellene. A csónakorchidea esetén árulkodó lehet az ezüstösen csillogó levélfonák.

A Makara-féle könyvben említés van a növény vírusos betegségre való hajlamáról is, de érdemi információ nincs róla. Egy biztos, a vírusbetegség fertőző, az ilyen orchideát el kell különíteni, majd megsemmisíteni, mielőtt megfertőzi a többi növényt is. Védekezni nem lehet ellene, csak megelőzni: ne vegyünk beteg növényt, az újakat pár hétre tegyük „karanténba” és az eszközeinket rendszeresen fertőtlenítsük! Többet sajnos nem tehetünk. Ha furcsa foltok jelennek meg a növényen, amik terjednek és alakjukban is változnak, akkor gyanakodhatunk vírusos megbetegedésre. Sokan gyakran összekeverik a napégéssel. A napégés is lehet csúnya, hisz súlyosabb esetben elhalnak a szövetek a levél egy részén, akár ki is lyukadhat a levél, de a folt nem terjed, nem változik, és ha egyszer rájövünk, hogy az „csak” napégés, legközelebb nem esünk pánikba tőle.

 
 

Hasonló igényű fajok

A fentiekkel megegyező tartást igényelnek a Coelogyne és a Lycaste orchideák is.

 
 

Források

Ha bárkinek további kérdése van, e-mailben felteheti. A bejegyzéshez saját tapasztalataimat, valamint a következő szakirodalmat és internetes honlapokat használtam fel: 

Copyright protected by DigiproveAll Rights Reserved  
Exit mobile version