Az Interneten rengeteg információt találunk a Phalaenopsisokról, de eléggé ismerjük már őket ahhoz, hogy ne csak vegetáljanak a lakásunkban, hanem virágozzanak is? Mondhatja bárki, hogy nem egy kényes növényről van szó -tény, hogy más orchideához képest rengeteg mindent kibír-, de aki anyósnyelvhez van szokva, annak komoly fejtörést okozhat.
Tartalomjegyzék
- A lepkeorchidea életmódja
- A lepkeorchidea elhelyezése
- Mivel öntözzünk?
- Hogyan öntözzünk?
- Mikor kell öntözni?
- A Phalaenopsis virágoztatása
- Levágjam a virágszárat?
- Milyen tápoldatot használjak?
- Néhány szó az átültetésről
- A Phalaenopsis mini gondozása
- A lepkeorchidea és a hidrokultúra
- Források
A lepkeorchidea életmódja
Elsőként ismerjük meg a növény eredeti életmódját! A Phalaenopsis (ejtsd: falenopszisz) fajok állandóan meleg, párás, ugyanakkor szellős klímával megáldott szigeteken, félszigeteken élnek az Egyenlítő közelében. Epifita növény, vagyis nem a földön vet gyökeret, hanem a fák ágain telepszik meg, és elhalt növényi részekből táplálkozik (pl. kéreg, falevél, stb.), tehát nem élősködő. A növény gyökereivel szorosan kapaszkodik a fához, ebből adódik, hogy lefelé csüng! Ezért ha valaki azon bosszankodik, hogy orchideája kissé oldalra van dőlve a cserépben, vagy a virágszál támaszték nélkül egyáltalán nem áll olyan peckesen, az ne csodálkozzon, nem rontott el semmit.
lefelé csüngő helyzetből adódik az is, hogy a növény hajtáscsúcsából az esetleges víz mindig kifolyik, és mivel a lepkeorchideának nem a földben van a gyökere, egy kiadós eső után gyorsan megszárad. Ezekre a cserépben nevelt példányoknak nincs lehetősége, és a megrekedt víz komoly problémákat (bakteriális megbetegedést, rothadást – pl. a középső levelek egyszerűen kifordulnak a helyükről) okozhat náluk. Ezért az öntözésnél mindig figyeljünk arra, hogy a levelek tövéhez ne kerüljön víz, vagy ha mégis, itassuk fel egy kis vattával, hogy elkerüljük a bajt. Valamint öntözés után várjuk meg, hogy minden felesleges víz kifolyjon a cserépből, különösen, ha kaspóban tartjuk a növényt (bár szerintem a kaspó nem praktikus). A helyes öntözésről még lesz külön szó.
Jó-jó, de mi van a páratartalommal meg a nyári kánikulával, mikor fog már végre virágozni az orchideám, és mit csináljak a kopasz virágszállal…?! Ha érdekelnek a válaszok, olvass tovább!
A lepkeorchidea elhelyezése
A Phalaenopsis eredeti élőhelyén a napi hőingás 10 °C körül van, ez a virágoztatásnál lesz érdekes. Azt is tudjuk, hogy orchideánk epifita, tehát csak a fák lombkoronája által megszűrt fény jut el hozzá. Na, most képzeljük el, milyen lenne, ha egyik percben még egy kellemes, árnyékos medencében úszkálnánk kora nyáron, a másikban pedig anyaszült meztelen találnánk magunkat a Szaharában… A talpunkat sütné a homok, a bőrünk megégne, víz sehol… Ezért jól gondoljuk meg, hogy nyáron, 40 fokban hová tesszük a növényt!
Ha a lakásban nem maradhat (mert mondjuk a felmelegedés ellen napközben redőnnyel védekezünk, és így nem jutna fényhez az orchideánk), akkor tegyük ki a kertbe/teraszra, de csak és kizárólag közvetlen napfénytől mentes (kora reggel, vagy késő délután érheti egy kis nyári napfény, ennyitől még nem szabadna megégnie a növénynek), világos helyre, megfelelően párás környezetet teremtve számára (déli fekvésű panel erkély kizárva).
A páráról úgy gondoskodhatunk, hogy pl. páfrányokat, vagy más, sok levelű növényt teszünk az orchideák mellé/köré, vagy ha erre nincs lehetőség, rendszeresen fellocsoljuk a teraszt, ahol a növények vannak. Vigyázzunk, hogy a felcsapódó víz ne kerüljön a levelek tövéhez! Egyébként se praktikus a földre tenni az orchideákat (egyik fajtát se), mert a házas és a meztelen csigák is előszeretettel csócsálják meg a leveleiket és a gyökércsúcsaikat. Arra is figyeljünk, hogy a lepkék fedett helyen legyenek, hogy eső alkalmával ne ázzanak el, mert könnyen a végüket jelentheti. Ez most így furcsán hangzik, de nálunk az eső többnyire lehűléssel jár, így nincs lehetősége a növénynek rendesen megszáradni, valamint a cserépbe ültetett példányoknál a levélhónaljakból sem tud kifolyni a víz. (Ha mégis egy kicsit megázna valamelyik lepkeorchideánk, vigyük száraz, meleg helyre, és vattával itassuk fel a lehető legtöbb vizet a hajtáscsúcsból és a levélhónaljakból, így jó eséllyel elkerüljük a tőrothadást.)
A forgalomban található Phalaenopsis hibrideknek minimum 40%-os páratartalomra van szükségük, s 60%-os páratartalom mellett fejlődnek a legszebben, de 65% fölé ne menjünk, mert többet árt, mint használ. Célszerű beszereznünk egy páratartalom mérőt, hogy tudjuk hányadán árunk. Nem nagy beruházás, a legtöbb kisállat-kereskedésben, gazdaboltban lehet kapni.
Természetesen 40% alatti páratartalom mellett is nevelhetünk lepkeorchideát, de a legtöbb hibrid virágzása közel sem lesz olyan látványos, valószínűleg csak 3-5 bimbót fognak hozni és fogékonyabbak a kártevőkre is.
Házon belül a lepkeorchideának a legideálisabb hely majdnem minden évszakban a keleti vagy a nyugati fekvésű ablak. Én télen déli fekvésbe helyezem az orchideáimat (mert máshova nem tudom), és nem használok pótvilágítást – itt a Napfény Városától pár kilométerre. Ha valaki dimbes-dombos, hegyvidékes helyen lakik, akkor lehet, hogy a megfelelő fejlődéshez (vagyis a virágzáshoz) szükség lesz kiegészítő világításra. Ha csak északi ablakban tudjuk elszállásolni a növényt, akkor akár egész nap (fényviszonyoktól függően 6-12 órán keresztül) „pöröghet” a villanyóra. Ugyanis fény hiányában a bimbók még az előtt leesnek, hogy kinyílnának. A déli fekvésű ablakkal vigyázni kell, csak november végétől február végéig hagyjuk ott az orchideákat, különben csúnyán megéghetnek! Sajnos én már jártam így.
Párásításra télen fokozottan szükség van, mert a fűtött szobák páratartalma 20% alá is lecsökkenhet (megmértem)! Mi be tudjuk kenni a bőrünket, ha annyira kiszáradt, hogy már fáj. Sajnos, ha az orchidea szenved, nem tud kimászni a cserépből, hogy keressen magának egy kellemesebb helyet (pedig milyen jó is lenne). Erről jut eszembe: ha valahol, akkor a fürdőszoba ablakában könnyen átvészelheti növényünk a telet, de ha fűtőtest van alatta, akkor párásító tálcára itt is szükség van. (Ismerjük a módszert: egy tálcába kavicsokat szórunk és felöntjük vízzel. Fontos, hogy a növény gyökere ne érintkezzen a párásításra szánt vízzel, és a levelek se lógjanak bele. Tálca helyett használhatunk olyan balkonládát is, ami nincs kilyukasztva, vagy egy nagyobb méretű kaspót. Kavics helyett nem javaslom az agyaggranulátumot, mert egyrészt gömbölyded, másrészt túl könnyű, így nem áll meg rajta stabilan a virágcserép. Legalábbis nekem nem jött be.)
Egyéb megoldásként szóba jöhet még a növényablak (ezt a ház építésekor célszerű szakemberrel elkészíttetni, máshogy elég macerás), a növényvitrin (mondjuk egy nagy terráriumból, de sose csukjuk be teljesen az ajtaját, valamint folyamatosan ellenőrizzük a páratartalmat, ha túl magas, szellőztessünk!), netán egy üvegezett erkély, vagy egy, a házhoz kapcsolódó üvegház, télikert. A túl kicsi terráriumokban, vitrinekben 80-90 %-os páratartalmat is könnyedén produkálhatunk, de az a lepkeorchideáknak nem jó, inkább válasszunk bele másfajta növényeket. Külön figyelni kell a lecsapódó párára, ami megül a leveleken, befolyik a növény tövéhez és tőrothadást okoz. Nekem, ami a legjobban bejött, az egy ultrahangos párásító, amivel télen is 40% körül van a páratartalom az egész szobában. Nem fogyaszt sokat, csapvízzel is működtethető, és még egészséges is. De pl. egy régebbi, nedvesebb levegőjű házba teljesen felesleges.
Az orchideákat lehetőleg ne tegyük a radiátor közelébe. (Persze ez csak a fűtésszezonra vonatkozik.) Ha nincs más lehetőségünk, csak a radiátor feletti ablakpárkány, akkor párásítsunk, és hetente ellenőrizzük, hogy tetves-e a növény, mert száraz levegő mellett fogékonyabbak erre a problémára.
A friss levegő fontos a növénynek, de szellőztetéskor ne nyissuk rá a hideget, és ne legyen huzatban! Dohányfüstös lakásokba nem való egy orchidea se, mert csak szenved, a bimbóit ledobálja, stb. Oda inkább kifejezetten légtisztító növényeket vegyünk, pl. szobai futókát, zöldikét, vagy vitorlavirágot.
Fény, pára, hőmérséklet megvan, most jöjjön az öntözés!
Mivel öntözzünk?
Kiadós esőzések alatt sok vizet össze lehet gyűjteni, ami ráadásul ingyen van. Két dologra kell figyelni akár vödröt, kiszuperált kádat, hordót, vagy kifejezetten esővízgyűjtőt használunk. Először is: az edényt időnként ki kell mosni, akár belelát a szomszéd, akár nem. 🙂 Másodszor: csak akkor kezdjük meg a víz begyűjtését, ha már 5-10 perce szakad az eső, és szépen lemosta a tetőről a koszt. (Profi esővízgyűjtőknél erre nem kell figyelni, mert saját szűrővel rendelkeznek.) Egy nyári felhőszakadás alatt nekem 200 liter víz is összejön, de azért „csak” ennyi, mert nincs sok edényem (én 5 literes flakonokban és 15 literes vödrökben tudom csak tárolni a vizet). Több eresz + több edény = több víz. Ráadásul az esővíznek nem csak az orchideánk fog örülni, hanem az összes növényünk. Az esővíz tiszta edényben több hétig, akár hónapokig is eláll, ha palackozzuk, akkor ne tegyünk rá kupakot, és ha lehet, vigyük hűvös, sötét helyre a poshadás és az algásodás elkerülése végett.
Ha hideg helyről hozzuk be az öntözővizet, várunk vele egy napig és szoba-hőmérsékletű vízzel öntözünk. (Ne csak az orchideákat, hanem minden cserepes növényt!)
A vizet kémiai úton is lehet lágyítani savakkal. Többfelé olvastam, hogy ecetet vagy citromlevet kevernek az öntözővízbe, de nem írták le a pontos arányokat, és úgy érzem, hogy a növényeim többet érnek annál, hogy kísérletezzek rajtuk. A lent említett Orchideák és broméliák című könyvben lehet olvasni kénsavval történő vízlágyításról, de ezt meglehetősen baleset-veszélyesnek tartom, és mivel bárki megtalálhatja ezt az oldalt a tipegőktől kezdve az üknagymamákig, nem írom le. Ez egy régi könyv, kertészetekben alkalmazták. Ma már a legtöbb kertészetben vagy esővizet használnak, vagy korszerű öntözőgépet, ami lehetőséget ad a víz lágyítására, hisz a rendszernek se tesz jót, ha levízkövesedik.
Hogyan öntözzünk?
Nekem az áztatásos módszer vált be, ami a következő: kb. 1 órára beleállítom a növényeimet egy vödör szoba-hőmérsékletű, lágy vízbe, úgy, hogy a cserép felső 3/4-es részéig érjen a víz, majd kiveszem őket, és hagyom, hogy lecsepegjenek. Fontos, hogy a cserép szája ne kerüljön víz alá, tehát a növény töve ne álljon vízben. Ha belelóg a levél vége, nem probléma, ennyitől nem lesz baja a növénynek. Mindig ügyelünk arra, hogy a bimbókra/virágokra ne kerüljön víz, mert lepotyoghatnak tőle. Olvasói levelek alapján én nem javaslom a felülről történő öntözést, mert gyakran vezet tőrothadáshoz. Ugyanakkor az se jó, ha csak az alátétbe teszünk vizet, mert a cserép felső részén lévő gyökerek idővel elszáradhatnak.
Sokan választják azt a módszert, hogy vizet engednek a kádba, s abba állítják bele a növényeiket. Én ezt nem javaslom, mert az orchideákhoz használunk műtrágyát, eseget felszívódó permetszert, ami ilyenkor kioldódik a vízbe (vagy van, aki épp a kádba önti bele), majd a lefolyón leengedjük, s bekerül az ivóvíz-hálózatba. Magyarul később megisszuk.
Mikor kell öntözni?
A Phalaneopsis virágoztatása
Ha évek óta nem virágzik a lepkeorchideánk, akkor ősszel célszerű egy kb. 1 hónapos nyugalmi időszakot beiktatni a növény életébe. Erre egy 15-17 °C-os, világos szoba a legmegfelelőbb helyszín. Ilyenkor abba hagyom a tápoldatozást és az öntözést is visszafogom. Ha letelik az egy hónap, átviszem a növényeimet egy fűtött, világos szobába, adok nekik egy kis tápoldatot és alaposan beöntözöm őket. Általánosságban elmondható, hogy ha van egy egészséges, megfelelően gondozott orchideánk, de már legalább egy éve nem virágzott, akkor a hőmérséklet csökkentése ki fogja váltani a virágképződést. Viszont, ha valaki nem használ semmilyen tápot se, akkor ne csodálkozzon, hogy nem virágzik az orchideája.
Ha jól eltaláljuk a növény helyét, és szépen gondozzuk, akkor nem igényel nyugalmi időt, anélkül is folyamatosan virágzik egész évben. Tapasztalataim szerint ez függ attól is, hogy milyen hibridünk van, mert ami az egyiknek maga a Kánaán, a másiknak épp, hogy megfelel és nem virágzik annyit, nem lesz olyan szép hosszú a virágszára, mint az „igénytelenebbnek”.
Ha valaki azon szomorkodik, hogy túl rövid a virágszár (ahhoz képest, amikor kapta/vette az orchideát), az nem ront el semmit, ezeket a virágokat növényházakban nevelik, ahol lényegesen jobb a klíma, magasabb a páratartalom, stb. Szobai körülmények közt is lehetünk ügyesek, és virágoztathatjuk a lepkeorchideát, de nem minden esetben lesz olyan szép, mint a bolti. Viszont ne keseredjünk el, jövőre biztosan szebb lesz!
Levágjam a virágszárat?
Van, aki attól tart, hogy ha tőből vágja le a virágszárat, később a virágzás elmaradását okozhatja. Tapasztalatom szerint nem árt, ha levágjuk, vagy visszavágjuk a zöld virágszárat, a későbbiekben nem okozza a virágzás elmaradását, viszont én nem szoktam levágni.
Milyen tápoldatot használjak?
saját gyűjtemény, 2016.
Tavasztól őszig hetente, télen havonta kell tápoldatozni a növényt (ez csak irányadó, mindig a tápoldat flakonján lévő utasításhoz tartsuk magunkat). Havonta egyszer iktassunk be egy olyan öntözést, amikor a növény a szokásosnál tovább (2-3 órát) áll tiszta vízben a növény, hogy a felhalmozódott felesleges sók kiázhassanak az ültetőközegből.
Ma már lehet kapni ún. orchidea permetet/sprét is, ami egy alacsony nitrogéntartalmú vizes oldalt. Ehhez képest szerintem elég drága (többe kerül, mint a hígítandó műtrágya), és hamar el is fogy, mert csak 2,5 dl. Ráadásul saját magunk is elkészíthetjük! A recept: forraljunk fel 1 liter esővizet (így tovább eláll és a baciktól sem kell tartani, de használhatunk desztillált vizet is), várjuk meg, amíg kihűl és tegyünk bele 1 ml (többet ne) folyékony nitrogénes műtrágyát. Az oldatot szórófejes flakonba töltjük (legjobb, ha porlasztós), ráírjuk, hogy mi van benne, és kész is.
Használat: hetente egyszer, aktív, növekedési fázisban lévő orchideáknál. A levelek szélét (azért csak a szélét, hogy ne tudjon a tövéhez befolyni a permetlé), és a kikandikáló gyökereket permetezzük vele. Permetezni/spriccelni csak porlasztós kézi permetezővel érdemes, nyáron, kánikulában. Ilyenkor még a virágoknak/bimbóknak sem árt, de a műtrágyás permet ne érje ezeket, mert foltot hagyhat rajtuk.
Szintén nagyjából új dolognak számítanak az ún. önadagolós tápoldatok orchideáknak szánt változatai. Ezek kis ampullák, miket le kell szúrni a cserépbe, és 15 napig biztosítják a növényeknek a megfelelő tápanyagokat. Nos, ez mind szép és jó, de az orchideák nem tömör földbe vannak ültetve, ezért akár pár óra alatt is kifolyhat a cserépbe az üvegcse tartalma, tehát a használatát nem javaslom. Ha valaki nem akar bajlódni a tápoldatozással, akkor a táprudakat ajánlom. (A táprudak nagyon praktikusak -nem csak az orchideáknak szánt változatok-, de szerintem drágák.)
Néhány szó az átültetésről
Az átlátszó cserépre azért van szükség, mert a növény gyökere is asszimilál. Ha az orchideánkat sötét cserépbe tesszük, az új gyökerek, gyökérvégek fehérek/rózsaszínek maradnak és nem tudjuk szemmel tudjuk tartani a gyökerek állapotát. Ha nincs átlátszó cserepünk, akkor mészkőfoltoktól mentes, nagy lyukú terrakotta cserepet ajánlok (a kifejezetten orchideáknak szánt terrakotta cserepeknek az oldala is lyukas, de Magyarországon ilyennel még nem találkoztam). Ezek a cserepek is nagyon jók, mert szellőznek, gyorsabban kiszárad bennük a közeg, mint a műanyagban. Akinek nem fontos, hogy belelásson a cserépbe, ideális, és szerintem szebb is, mint a műanyag. Az sem elhanyagolható, hogy súlyánál fogva kevésbé borulékony. Arra viszont figyelni kell, hogy a gyökerek hajlamosak hozzánőni ennek a típusú cserépnek a falához, így átültetéskor óvatosan járjunk el! Ugyanez igaz a fából készült cserepekre is.
Ha csak színes műanyag cserép áll a rendelkezésünkre, az oldalára tegyünk pár plusz lyukat, különösen akkor, ha hajlamosak vagyunk a túlöntözésre. Sötét színű cserepet egyáltalán ne használjunk, mert napsütésben gyorsan felmelegszik, és a gyökerek megfőhetnek benne.
Az átültetés előtti napon locsoljuk meg az orchideát, majd másnap óvatosan vegyük ki a cserépből. Vizsgáljuk meg a gyökereket, a beteg részeket vágjuk le egy éles, lefertőtlenített ollóval (én tűzbe szoktam tartani az ollót, ez sterilizálja), majd szórjuk be fahajjal, mert az fertőtlenít. Először tegyünk egy kevés ültetőközeget a cserép aljába, helyezzük rá az orchideát, és a körülötte levő részeket is töltsük fel. Tömörítsük kicsit a földet úgy, hogy a cserép alját lekocogtatjuk, de nem kell túlzásba vinni, különösen, ha hajlamosak vagyunk a túlöntözésre.
Átültetés után nem kell meglocsolni a növényt, kb. 1 hétig. (Nyáron se locsoljuk meg egyből, de kánikulában 3-4 nap után már esedékes.) Átültetésnél figyeljünk arra, hogy a közeg apró darabkái, rostjai ne kerüljenek a levélhónaljakba, mert sajnos könnyen rothadást okoz az is. Ha megtörténik a baj, próbáljuk meg kiszedni egy puha ecsettel, és figyeljük 1-2 hétig a növényt, hogy lazult-e a levele, vagy sárgul-e, ha igen, akkor rohad a töve. Távolítsuk el a laza leveleket (ilyenkor könnyen leválnak, és érződik is a szaga is, hogy rohad), mert ha csak néhány alsó levélről van szó, akkor még megmenthető az orchidea. Amennyire csak tudjuk, takarítsuk le, töröljük szárazra, és kenjük be valamilyen fertőtlenítőszerrel. Ez lehet alkohol, vagy akár Flóraszept is. Ha annyira sok gyökere van az orchideának, hogy sehogy se fér bele a cserépbe, akkor vagy vegyünk nagyobb cserepet, vagy az elvékonyodó részeken levághatjuk a gyökerek egy részét, de ne essünk túlzásokba, max a gyökerek 1/3-át vágjuk le.
- 2 rész vörösfenyőkéreg (nagyobb, erősebb tövekhez 1-4 cm nagyságú, fiatalabb tövekhez 0,2-1 cm nagyságú; gazdaboltokban lehet kapni, 50 liter kb. annyiba kerül, mint egy csomag drágább orchideaföld)
- 1 rész kertészeti perlit (gazdaboltban szintén lehet kapni, egyáltalán nem drága, lazítja a keveréket)
- ½ rész érett kerti komposzt (ezt legjobb, ha magunk állítjuk elő, sokáig biztosítja a tápanyagokat)
- ½ rész faszén (fertőtlenítő hatású, segít megelőzni a fertőzéseket, betegségeket és tovább lazítja a keveréket)
A miniket is a „nagy testvérhez” hasonló módon kell gondozni. Arra kell csak odafigyelni, hogy ezeket az orchideákat többnyire sphagnum mohába ültetik, ezért óvatosabban kell őket öntözni, hisz a moha jobban tartja a nedvességet, mint a fenyőkéreg. Ha kinőtték a kicsi, gyári cserepet, átültethetjük őket nagyobba (9-es méretű elég), s nyugodtan használhatunk sphagnum moha helyett orchideáknak való közeget is.
A lepkeorchidea nem alkalmas hidrokultúras tartásra, mert gyökerei asszimilálnak, „lélegeznek”, így nem bírják az állandóan nedves közeget, s hamar rothadásnak indulnak. Ezért hidrokultúrás tartásukat nem javaslom, de meg lehet próbálni. Elviekben az agyaggranulátum elég levegőssé teszi a közeget, szóval akár működhet is a dolog. Nekem ebben nincs tapasztalatom.
Kifejezetten száraz, elhanyagolt orchideákkal megpróbálhatjuk, hogy eltávolítjuk az ültetőközeget és akár néhány napra vízbe lógatjuk a gyökereket. Viszont, miután a növény megszívta magát, vegyük ki a vízből, hagyjuk megszáradni, majd ültessük el.
- Dr. MAKARA György, Orchideák és broméliák, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982.
- http://www.orchideacsodak.hu
- http://orchidea.hu