Az utóbbi hetekben több olyan e-mailt is kaptam, amiben a lepkeorchidea beporzása felől érdeklődtetek, ezért úgy gondoltam, hogy megérdemel egy bejegyzést.
Az alábbi képen a lepkeorchidea (Phalaenopsis sp.) virágának részeit láthatjátok. A mézajak egy módosult belső lepellevél, ami az orchideafélék egyik fő jellegzetessége, ide szállnak le a megporzást végző rovarok. Szintén a kosborfélékre jellemző, hogy a porzó és a bibe összenőtt, így jött létre a bibeoszlop (gynostemium).
A beporzáshoz először hozzá kell férnünk a virágporhoz. Ehhez az alábbi képen látható módon egy csipesszel fogjuk meg a portoksapka (operculum) alól kilógó ragadóstestet (viscidium).
A portoksapka leesik és a csipeszben marad a ragadóstestnél fogva a nyelecske (caudicula) a pollencsomókkal (pollínium), ezek hárman alkotják a pollináriumot. A természetben miután a rovar leszáll a mézakajra, a fejére ragad a pollinárium, s így viszi át az összes virágport egy másik orchidea bibefelületére.
Végezetül helyezzük a pollencsomókat egy másik virág bibéjére, nem baj, ha ugyanazon a növényen van, csak másik legyen.
Ha sikeres volt a megporzás, nagyjából 2 hét múlva már látszik, hogy megtermékenyült a virág és fejlődésnek indult a magtok.
Források:
Danert, S. – Hanelt, P. – Helm, J. – Kruse, J. – Shultzse-Motel, J. (1976): Urania növényvilág. Magasabb rendű növények II. Gondolat kiadó, Bp. pp. 459-465.
Molnár, V. A. (szerk., 2011): Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth kiadó, Bp., pp. 46-48.
| Original content here is published under these license terms: | ||
| License Type: | Read Only | |
| Abstract: | You may read the original content in the context in which it is published (at this web address). No other copying or use is permitted without written agreement from the author. | |