A három aranyszabály:
1.) A Vénusz légycsapóját csak esővízzel vagy desztillált vízzel (ioncserélt nem jó) szabad locsolni. Ennek az az oka, hogy a növény nagyon érzékeny a mészre, hisz élőhelyén a talaj egyáltalán nem tartalmaz meszet. Ha meszes vízzel öntözzük, a levelek elfeketednek, végül a növény elhal. Éppen ezért én nyáron le szoktam fagyasztani pár liter esővizet, hogy rendkívüli aszály esetén is legyen mivel öntöznöm a légycsapóimat.
2.) Mivel mocsári növényről van szó, a légycsapó földje soha sem száradhat ki teljesen. Hőmérséklettől függően kell öntözni. Télen, ha hűvös helyen van, épp csak nedves legyen a közege, nyáron, tűző napon többnyire állhat alatta 1-2 cm esővíz, de néha a kánikulában is hagyjuk 1-2 napig, hogy épp csak nedves legyen a földje, így nem lesz gondunk a gyökérrothadásra. (Ritkán, de előfordulhat.)
3.) Soha, de soha nem szabad tápoldatozni, mű- és szervestrágyázni a növényt! A légycsapó (és a legtöbb rovaremésztő növény) nem tud mit kezdeni ezekkel, mert az élőhelyükön nem jellemző a magas nitrogéntartalom (ezért alakultak ki a rovarfogó levelek), s a trágyázástól a levelek eldeformálódnak, rosszabb esetben az egész növény elpusztul.
Ha erre a három dologra odafigyelünk, boldog Vénusz légycsapója tulajdonosok lehetünk.
Mit tegyünk akkor, ha virágzik a növény?
Több oldalon lehet olvasni, hogy a fiatal egyedekről csípjük le a virágot, mert nagyon kimeríti a növényt. Kereskedelmi forgalomban többnyire kifejlett növényeket lehet vásárolni, tehát ez rájuk nem vonatkozik. Inkább akkor kell jobban odafigyelni, ha magunk szaporítjuk a légycsapót, vagy valamilyen okból csak fiatal példányhoz jutunk hozzá. Ilyenkor tényleg érdemes lecsípni a virágot, lesz még bőven lehetőségünk arra, hogy szaporítsuk a növényt.
Ha beltéren virágzik a légycsapó és szeretnénk, hogy magot érleljen, akkor porozzuk be egy ecsettel. A saját növényünktől vett magok nem minden esetben csíraképesek, ezért ne keseredjünk el, ha nem kelnek ki, ill. az is előfordulhat, hogy a légycsapónk a beporzás ellenére sem érlel magokat.
Az etetésről
Néhány szó az átültetésről
Csak Novobalt tőzeg és mészmentes kvarchomok, vagy kertészeti perlit keverékébe szabad ültetni. Más közeg nem alkalmas a nevelésére. Ezek az anyagok internetről beszerezhetők (többnyire gazdaboltban is kaphatók – a mészmentes kvarchomok kivételével minden). Lehetőleg vagy a régi cserepébe ültessük vissza (miután alaposan kitisztítottuk), vagy ha már kinőtte, vagy szét akarjuk osztani, akkor használjunk új, mészkőfoltoktól mentes, műanyag virágcserepeket. Az átültetés legjobb időpontja nyáron, virágzás után van.
A növény szaporítása
Legegyszerűbben tőosztással és levéldugvánnyal szaporíthatjuk, de próbálkozhatunk magvetéssel is.
Magvetés előtt tegyük a magokat egy papírzacskóba, majd kb. 3 hónapra a hűtőszekrénybe. (Ne a fagyasztóba.) Erre azért van szükség, mert a természetben is egy telet elfekszenek a magok a földben, s ez elősegíti a csírázást. Utána a felnőtt növényeknek megfelelő tőzeges-homokos keveréket készítsük elő egy cserépbe, alaposan öntözzük meg esővízzel és szórjuk a tetejére a magokat. A magok fényre csíráznak, ezért ne takarjuk őket földdel, de húzzunk egy zacskót a cserépre, hogy ne száradjanak ki. Tapasztalataim szerint legjobb tavasszal, vagy kora nyáron elvetni a magokat, így télire kellően megerősödnek a kis növények.
A tőosztást és a levéldugványozást érdemes nyáron elvégezni. A tőosztást gondolom nem kell különösebben részletezni, jól látszik, hogy melyik tövet lehet osztani és melyiket nem. A levéldugványozáshoz törjünk le néhány idősebb levelet az anyatőről úgy, hogy az alsó, fehér részük is megmaradjon. Ezeket a leveleket dugjuk le kb. 3 cm mélyre a megfelelő közegbe (tőzeg+homok/perlit) és húzzunk rá egy nejlonzacskót. Nagyon fontos, hogy a dugványok földje nem száradhat ki! Naponta 1-2 órára bontsuk ki a nejlonzacskót, hogy elkerüljük a penészesedést. A dugványokat ne tegyük tűző napra, és legyünk türelmesek, ne piszkáljuk őket, pár hét után eresztenek gyökeret.
A Vénusz légycsapója teleltetése
Sokan készítenek a légycsapónak floráriumot, de tapasztalataim szerint teljesen felesleges. Nálam egy-egy nagyobb kaspóban vannak a légycsapók, s megfelelő öntözés mellett jól érzik magukat. Igaz, én csak télire hozom be őket, ha már nappal is fagyni kezd (-5 °C-ig gond nélkül elviselik az éjszakai fagyot), s ilyenkor már jóval kevesebb párát és öntözést igényelnek. Ha fagy, akkor már a kaspók se kellenek, azokat korábban be szoktam hozni, nehogy szétrepedjenek. Kisebb fagyokat gond nélkül elvisel a növény, s hibridfüggő, hogy melyik mennyire pusztul vissza télen. Ekkor a növény nagy része elfeketedik, de ez teljesen normális, tavasszal ki fog hajtani.
Télen tartsuk 0 és +8 fok közt a növényt, különben legyengül, vagy idő előtt virágozni kezd, ami szintén kimeríti a növényt. Hűvös helyen csak mérsékelten öntözzük. Nem kell, hogy álljon alatta a víz, de nem is száradhat ki teljesen a közege, ezért gyakran ellenőrizzük, hogy nedves-e még a tőzeg. Ha szomjazik, szemmel látható, hisz kókadnak a levelei, de ezt inkább ne várjuk meg.
A növény kártevői, betegségei
- Tőzeglégy: erről a kártevőről már írtam az átültetésnél, az ott leírtakkal védekezhetünk ellene. Illetve itt található az ezzel kapcsolatos bejegyzésem.
- Gombaszúnyog: nagyon hasonlít a tőzeglégyhez, kicsit szúnyogszerűbb kinézete van, pl. hosszúak a lábai, de méretre ugyanakkora, s a lárvái okozzák a legfőbb gondot – a tőzeglégyhez hasonlóan. Védekezni is ugyanúgy kell ellene.
- Tetvek: néha előfordul, hogy letetvesedik a növény. Először próbáljuk meg azt, hogy 3 napra teljesen esővíz alá merítjük a növényt, majd ezt ismételjük meg 7 naponta 2-3 alkalommal. Ha nem működik, használhatunk növényvédő szert.
- Penészesedés: télen, ha hűvös helyen van a növény és túlöntözzük, előfordulhat, hogy lepenészesedik a közeg, s ez a penész átterjed a már elhalt levelekre is. Ne használjunk gombaölőszert, hanem piszkáljuk le a penészt a közeg tetejéről, távolítsuk el rendszeresen az elhalt leveleket és fogjuk vissza az öntözést.
- Feketedés: többnyire normális folyamat. A csapók 2-5 összezáródás után elöregednek, ekkor elfeketednek, s eltávolíthatók (csak akkor húzzuk ki az ilyen leveleket, ha teljesen elhaltak, mert véletlenül kiránthatjuk vele az egész növényt). Télen – fajtától függően – a növény egy része vagy egésze elfeketedhet, visszapusztulhat, de ha nem locsoltuk mésszel, vagy hasonlók, akkor ne aggódjunk, hagyjuk hűvös helyen, tartsuk kissé nedvesen a talaját és majd tavasszal ki fog hajtani.
Meszes vízzel történő öntözés is feketedést okoz. 2-3 ilyen öntözés és a növény teljesen elpusztul, ezért mellőzzük a meszes vizet. Hiába forraljuk fel a csapvizet, nem lesz teljesen mészmentes, ezért így se használjuk öntözésre! - A levelek végén nem nőnek csapók: több oka is lehet. Vagy még túl fiatal a növény, vagy túl sok rovart evett az utóbbi időben, ezért az új leveleken feleslegesnek érzi a csapdák növesztését. Ha vannak pici csapókezdemények, de azok elfeketednek, mielőtt kifejlődnének, annak többnyire a vízhiány az oka, esetleg gyökérrothadás.
- Fehér, vagy sárga levelek: fényhiány. Tegyük a növényt világos, napos helyre, vagy ha floráriumban tartjuk, használjunk megfelelő, terráriumi világítást.
Megjegyzés: A növény alapfaja fokozottan védett, ezért élőhelyén gyűjteni nem szabad. Viszont a kertészeti hibridek bátran gyűjthetőek, elég nagy a fajtakínálat.
Források:
- Frenyó Vilmos, Rejtelmes-e a növényi élet? Bp., Móra, 1977.
- Urania Növényvilág, Magasabb rendű növények I-II., Bp., Gondolat, 1980., 1981.
- Szűcs Lajos, A növényvilág csodái, Bp., Gondolat, 1967.
Original content here is published under these license terms: | ||
License Type: | Read Only | |
Abstract: | You may read the original content in the context in which it is published (at this web address). No other copying or use is permitted without written agreement from the author. |