A Vénusz légycsapója gonozása

1.) A Vénusz légycsapóját csak esővízzel vagy desztillált vízzel (ioncserélt nem jó) szabad locsolni. Ennek az az oka, hogy a növény nagyon érzékeny a mészre, hisz élőhelyén a talaj egyáltalán nem tartalmaz meszet. Ha meszes vízzel öntözzük, a levelek elfeketednek, végül a növény elhal. Éppen ezért én nyáron le szoktam fagyasztani pár liter esővizet, hogy rendkívüli aszály esetén is legyen mivel öntöznöm a légycsapóimat. 

2.) Mivel mocsári növényről van szó, a légycsapó földje soha sem száradhat ki teljesen. Hőmérséklettől függően kell öntözni. Télen, ha hűvös helyen van, épp csak nedves legyen a közege, nyáron, tűző napon többnyire állhat alatta 1-2 cm esővíz, de néha a kánikulában is hagyjuk 1-2 napig, hogy épp csak nedves legyen a földje, így nem lesz gondunk a gyökérrothadásra. (Ritkán, de előfordulhat.)

3.) Soha, de soha nem szabad tápoldatozni, mű- és szervestrágyázni a növényt! A légycsapó (és a legtöbb rovaremésztő növény) nem tud mit kezdeni ezekkel, mert az élőhelyükön nem jellemző a magas nitrogéntartalom (ezért alakultak ki a rovarfogó levelek), s a trágyázástól a levelek eldeformálódnak, rosszabb esetben az egész növény elpusztul. 

Ha erre a három dologra odafigyelünk, boldog Vénusz légycsapója tulajdonosok lehetünk.

 

Mit tegyünk akkor, ha virágzik a növény? 

Több oldalon lehet olvasni, hogy a fiatal egyedekről csípjük le a virágot, mert nagyon kimeríti a növényt. Kereskedelmi forgalomban többnyire kifejlett növényeket lehet vásárolni, tehát ez rájuk nem vonatkozik. Inkább akkor kell jobban odafigyelni, ha magunk szaporítjuk a légycsapót, vagy valamilyen okból csak fiatal példányhoz jutunk hozzá. Ilyenkor tényleg érdemes lecsípni a virágot, lesz még bőven lehetőségünk arra, hogy szaporítsuk a növényt.

Ha beltéren virágzik a légycsapó és szeretnénk, hogy magot érleljen, akkor porozzuk be egy ecsettel. A saját növényünktől vett magok nem minden esetben csíraképesek, ezért ne keseredjünk el, ha nem kelnek ki, ill. az is előfordulhat, hogy a légycsapónk a beporzás ellenére sem érlel magokat.

 

Nem kell etetni a növényt. Különösen hússal és felvágottal nem szabad, de rovart is felesleges neki fogni, nem hal éhen. Nyáron egyébként is érdemes kitenni a kertbe, mert imádja a közvetlen napfényt és akkor megfogja magának a betevő falatot. A többi évszakot pedig kibírja evés nélkül, a természetben sem jut sok rovarhoz, nem kell állandóan tömni.

Ha csak a lakásban tudjuk tartani, akkor néha napján lehet neki adni 1-2 legyet vagy lisztkukacot. Arra figyeljünk, hogy az egészen fiatal növényeknél a táplálék mérete a csapók harmada legyen, kifejlett növények esetén pedig max a fele. Ha magunk etetjük a növényt, akkor olyan rovart, ami ki tudja magát rágni, pl. tücsköt, ne adjunk neki. Nem hal bele, de nem lesz szép tőle. Nálam a darazsak szoktak ilyen jellegű problémát okozni, de nem mindig szabadulnak ki.

A kifejlett Vénusz légycsapóját érdemes minden évben átültetni. Ennek több oka is van. A legfontosabb az, hogy a tőzeglegyek nagyon szeretik a közegét, ezzel kordában tarthatjuk őket. Másrészt így szebben fejlődik a légycsapó is.

Legegyszerűbben tőosztással és levéldugvánnyal szaporíthatjuk, de próbálkozhatunk magvetéssel is.

Magvetés előtt tegyük a magokat egy papírzacskóba, majd kb. 3 hónapra a hűtőszekrénybe. (Ne a fagyasztóba.) Erre azért van szükség, mert a természetben is egy telet elfekszenek a magok a földben, s ez elősegíti a csírázást. Utána a felnőtt növényeknek megfelelő tőzeges-homokos keveréket készítsük elő egy cserépbe, alaposan öntözzük meg esővízzel és szórjuk a tetejére a magokat. A magok fényre csíráznak, ezért ne takarjuk őket földdel, de húzzunk egy zacskót a cserépre, hogy ne száradjanak ki. Tapasztalataim szerint legjobb tavasszal, vagy kora nyáron elvetni a magokat, így télire kellően megerősödnek  a kis növények.

A tőosztást és a levéldugványozást érdemes nyáron elvégezni. A tőosztást gondolom nem kell különösebben részletezni, jól látszik, hogy melyik tövet lehet osztani és melyiket nem. A levéldugványozáshoz törjünk le néhány idősebb levelet az anyatőről úgy, hogy az alsó, fehér részük is megmaradjon. Ezeket a leveleket dugjuk le kb. 3 cm mélyre a megfelelő közegbe (tőzeg+homok/perlit) és húzzunk rá egy nejlonzacskót. Nagyon fontos, hogy a dugványok földje nem száradhat ki! Naponta 1-2 órára bontsuk ki a nejlonzacskót, hogy elkerüljük a penészesedést. A dugványokat ne tegyük tűző napra, és legyünk türelmesek, ne piszkáljuk őket, pár hét után eresztenek gyökeret.

 

Sokan készítenek a légycsapónak floráriumot, de tapasztalataim szerint teljesen felesleges. Nálam egy-egy nagyobb kaspóban vannak a légycsapók, s megfelelő öntözés mellett jól érzik magukat. Igaz, én csak télire hozom be őket, ha már nappal is fagyni kezd (-5 °C-ig gond nélkül elviselik az éjszakai fagyot), s ilyenkor már jóval kevesebb párát és öntözést igényelnek. Ha fagy, akkor már a kaspók se kellenek, azokat korábban be szoktam hozni, nehogy szétrepedjenek. Kisebb fagyokat gond nélkül elvisel a növény, s hibridfüggő, hogy melyik mennyire pusztul vissza télen. Ekkor a növény nagy része elfeketedik, de ez teljesen normális, tavasszal ki fog hajtani.

Télen tartsuk 0 és +8 fok közt a növényt, különben legyengül, vagy idő előtt virágozni kezd, ami szintén kimeríti a növényt. Hűvös helyen csak mérsékelten öntözzük. Nem kell, hogy álljon alatta a víz, de nem is száradhat ki teljesen a közege, ezért gyakran ellenőrizzük, hogy nedves-e még a tőzeg. Ha szomjazik, szemmel látható, hisz kókadnak a levelei, de ezt inkább ne várjuk meg.

A növény kártevői, betegségei

• Tőzeglégy: erről a kártevőről már írtam az átültetésnél, az ott leírtakkal védekezhetünk ellene. Illetve itt található az ezzel kapcsolatos bejegyzésem. 
• Gombaszúnyog: nagyon hasonlít a tőzeglégyhez, kicsit szúnyogszerűbb kinézete van, pl. hosszúak a lábai, de méretre ugyanakkora, s a lárvái okozzák a legfőbb gondot – a tőzeglégyhez hasonlóan. Védekezni is ugyanúgy kell ellene.
• Tetvek: néha előfordul, hogy letetvesedik a növény. Először próbáljuk meg azt, hogy 3 napra teljesen esővíz alá merítjük a növényt, majd ezt ismételjük meg 7 naponta 2-3 alkalommal. Ha nem működik, használhatunk növényvédő szert.
• Penészesedés: télen, ha hűvös helyen van a növény és túlöntözzük, előfordulhat, hogy lepenészesedik a közeg, s ez a penész átterjed a már elhalt levelekre is. Ne használjunk gombaölőszert, hanem piszkáljuk le a penészt a közeg tetejéről, távolítsuk el rendszeresen az elhalt leveleket és fogjuk vissza az öntözést.
• Feketedés: többnyire normális folyamat. A csapók 2-5 összezáródás után elöregednek, ekkor elfeketednek, s eltávolíthatók (csak akkor húzzuk ki az ilyen leveleket, ha teljesen elhaltak, mert véletlenül kiránthatjuk vele az egész növényt). Télen – fajtától függően – a növény egy része  vagy egésze elfeketedhet, visszapusztulhat, de ha nem locsoltuk mésszel, vagy hasonlók, akkor ne aggódjunk, hagyjuk hűvös helyen, tartsuk kissé nedvesen a talaját és majd tavasszal ki fog hajtani.
  Meszes vízzel történő öntözés is feketedést okoz. 2-3 ilyen öntözés és a növény teljesen elpusztul, ezért mellőzzük a meszes vizet. Hiába forraljuk fel a csapvizet, nem lesz teljesen mészmentes, ezért így se használjuk öntözésre!
• A levelek végén nem nőnek csapók: több oka is lehet. Vagy még túl fiatal a növény, vagy túl sok rovart evett az utóbbi időben, ezért az új leveleken feleslegesnek érzi a csapdák növesztését. Ha vannak pici csapókezdemények, de azok elfeketednek, mielőtt kifejlődnének, annak többnyire a vízhiány az oka, esetleg gyökérrothadás.
• Fehér, vagy sárga levelek: fényhiány. Tegyük a növényt világos, napos helyre, vagy ha floráriumban tartjuk, használjunk megfelelő, terráriumi világítást.