Orchideák, vírusok

Korábban már írtam a lepkeorchidea betegségeiről, ezt a Phalaenopsis – A leggyakoribb gondozási hibák című bejegyzésben olvashatjátok. A mai írás az orchideákat érintő vírusfertőzésekről fog szólni. Ha bárkinek van a témával kapcsolatos jó minőségű fényképe, amit közkinccsé tenne, azt szívesen fogadom e-mailben, ugyanitt kérdezhettek is, vagy küldhettek használható szakirodalmat a vírusfertőzésekkel kapcsolatban.

CaCV fertőzés lepkeorchideán
Kép forrása

Az orchideáknak több, mint 30 fajta vírusos megbetegedése ismert. Ezek egy része csak orchideákra, a többi más növényekre is terjed. (Írásom csak az orchideák tükrében foglalkozik a vírusokkal.) Ijesztő lehet ez a szám, de a vírusok többsége nem jelent komolyabb problémát. Főként a két legelterjedtebb vírus, a Cymbidium mozaik vírus és az Odontoglossum gyűrűsfoltosság vírus okoz fejtörést a kertészeknek. Őszinte leszek: én még egy vírusos megbetegedéssel sem találkoztam orchideán – aminek nagyon örülök – így a leírás elkészítésekor csakis és kizárólag internetes forrásokra támaszkodtam, melyek felsorolását a cikk végén találjátok.

I. Hengeres alakú vírusok

1. Tobamovirus nemzetség

a) Odontoglossum gyűrűsfoltosság vírus (Odontoglossum ringspot virus, röviden: ORSV)
  • Terjedése: vágóeszközzel, szaporítóanyaggal, nincs ismert vírusvektora.
  • Tünetei: foltok a levélen és színes csíkok a virágon. Gyakran előfordul, hogy az ORSV mellett  az orchidea Cymbidium mozaik vírussal is megfertőződik, ekkor barna nekrotikus (elhalásos) csíkok jelennek meg rajta, ill. kiszámíthatatlan szín- és formabeli változásokat eredményez a növényen, ha mindkét vírus jelen van.
ORSV-vel és CMV-vel fertőzött Reed-Stem Epidendrum
    • A Cymbidium mozaik vírus után talán az egyik leggyakoribb orchideákat érintő vírus. Meglehetősen ellenálló, hisz a 95°C-os hőkezelést is túlélheti, valamint laboratóriumi (ún. “in vitro”) körülmények közt akár 10 évig is életképes. Kutatók tanulmányoztak egy, az ORSV-vel fertőzött, brazíliai csónakorchidea ültetvényt, s azt állapították meg, hogy az egy évesnél fiatalabb növényekben nem volt kimutatható a vírus, az 1-2 éves egyedeknek a csak a 3,7%-át, míg a 2-4 éves orchideáknak a 61,4%-át fertőzte meg a betegség. Érdekesség, hogy a kertészet elkülönített részén nevelt anyanövények (ezek 1 év felettiek voltak) alig fertőződtek meg, mindössze 1,1%-ukat érintette a vírus. A fentiekből a kutatók arra következtettek, hogy az idősebb növények fogékonyabbak a betegségekre, s bár a vírus könnyen terjed, kis elővigyázatossággal megelőzhető.
    ORSV-vel fertőzött Cattleya deckeri
    Kép forrása

    • Megelőzése: szappanos kézmosás, eldobható gumikesztyű használata átültetésnél, szerszámok, virágcserepek és  alátétek fertőtlenítése. Nagyobb kertészetben érdemes megfontolni az eldobható eszközök használatát. A fertőtlenítést végezhetjük 5%-os nátrium-trifoszfát vagy 2%-os hipó (nátrium hipoklorit) oldattal. Hőkezelés módja: 1 órán keresztül legalább 132°C, vagy az eszközünket  mártsuk alkoholba és néhány másodpercre tartsuk nyílt lángba. Az eszközöket minden növény után fertőtleníteni kell! A fertőzés elkerülése érdekében az ültetőközeget nem szabad újra felhasználni. A fertőzött növények magjaiból kikelt orchideák többnyire egészségesek voltak, ezért azt feltételezik, hogy  magokon keresztül ez a vírus nem terjed tovább az utódokra. 

    b) Dohány mozaik vírus – orchidea törzs (Tobacco mosaic virus – orchid strain, röviden: TMV-O)

    • Tünetei: klorózis (a klorofill lebomlik és a levél megsárgul), nekrózis (a sejtek elhalása).
    • A vírus élettani hatása nagyjából annyi, hogy gátolja a növényt a CAM-anyagcsere folyamatban, így visszaveti azt a növekedésben. Az alábbi képen jól látható, hogy mennyi megjelenési formája lehet egy vírusnak:
    • Orchideák körében a harmadik leggyakoribb vírus.
    TMV-O fertőzés Odontoglossum epidendroides orchideán
    Kép forrása

    2. Potexvirus nemzetség

    a) Cymbidium mozaik vírus (Cymbidium mosaic virus, röviden: CyMV)
    • Tünetei: elsőként hosszanti sárga csíkok jelennek meg a levélen, majd jellegzetes mozaikfoltosság (szabálytalan megjelenésű klorotikus és/vagy nekrotikus elváltozások) figyelhető meg. Előfordulhat, hogy egy növény tünetmentes, de ennek ellenére is képes arra, hogy megfertőzzön más egyedeket. (Feltételezem, hogy ez a többi vírusra is igaz.)
    CyMV lepkeorchideán
    Kép forrása
    • Terjedése: vágóeszközzel, szaporítóanyaggal, nincs ismert vírusvektora.
    • Ahogy már fentebb is írtam, a legelterjedtebb orchideákat fertőző vírus, ezért ha mozaikos foltossággal találkozunk, joggal gyanakodhatunk erre a megbetegedésre. 
    • Megelőzése: az ORSV-nál leírt fertőtlenítési módszerekkel.
    CyMV és ORSV fertőzésre pozitív Phalaenopsis aphrodite var. formosana ‘variegata’ orchidea
    Kép forrása
    • Egy kutatás során, mely a vírusos megbetegedések tüneteire irányult, két Cymbidium kultúrát oltottak be CyMV-sal és ORSV-sal. Az orchideák egy részét külön-külön, a többit pedig mindkét vírussal beoltották. Az ORSV fertőzések aránya 70%-os volt, de a beteg orchideák csak ritkán produkáltak jellegzetes, könnyen felismerhető tüneteket. Ugyanakkor a CyMV-sal fertőzött növények kevesebben voltak (20%), de mindig megjelentek rajtuk vagy a klorotikus csíkok, vagy a jellegzetes, mozaik szerű elváltozások. Mindkét vírus visszaveti az orchideákat a növekedésben, s a CyMV jóval súlyosabb az ORSV-nél.



    3. Tobravirus nemzetség

    a) Dohány rattle vírus (Tobacco rattle virus, röviden: TRV)

    • Tünetei: jellegzetes mozaikos foltok.
    • Terjedése: vírusvektora a fonálféreg (Trichodorus és Paratrichodorus fajok)
    • Ukrajnában fedezték fel, hogy a természetben  az orchideákat is megfertőzi.

    4. Potyvirus nemzetség

    a) Bab sárga mozaik vírus (Bean yellow mosaic virus – BYMV)

    • Tünetei: érkivilágosodás, sárga mozaikfoltosodás
    • Terjedése (pillangósoknál): pollennel, maggal, vírusvektora: levéltetű.
    BYMV fertőzés bab levelén
    Kép forrása

    • Megelőzése (pillangósoknál): ellenálló fajták telepítése, vírusmentes szaporítóanyag, levéltetvek elleni vegyszeres védekezés.
    • Tipikusan a pillagós virágúak megbetegedése, de orchideákat is megfertőzhet. Ezt szintén Ukrajnában figyelték meg, vadonnövő orchideák esetében.

    b) Dendrobium mozaik vírus (Dendrobium mosaic virus, röviden: DenMV)

    • Tünetei: mozaikos foltosság.
    • Gazdanövények: Dendrobium sp.
    DenMV fertőzés Dendrobium phalaenopsis orchideán
    Kép forrása

    c) Here sárga erűség vírus (Clover yellow vein virus, röviden: CYVV)

    • Tünetei (dísznövényeknél): a leveleken klorotikus és/vagy nekrotikus elváltozások, barna, elhalt levélszél és/vagy szár.
    • Főként a hüvelyeseket fertőzi meg, dísznövénykertészetekben pl. Calanthe orchideánál, Gentiana és Limonium fajoknál találkoztak a betegséggel, mely elhalásos tünetekkel járt (barna levélszél, szár).

    d) Tarlórépa mozaik vírus (Turnip mosaic virus, röviden: TuMV)

    • Tünetei: érkivilágosodás majd mozaikfoltosodás, kinövések, levéltorzulás.
    • Terjedése: mechanikai úton, vírusvektora a levéltetű
    • Tajvanon csak egy esetben mutatták ki orchideában, más országokról nincs információm.
      TuMV fertőzés lepkeorchideán
      Kép forrása

    • Megjegyzés: túlzott tápoldatozás is okozhat a képen láthatóhoz hasonló levéltorzulást, amivel könnyen össze lehet keverni. Mivel ez egy meglehetősen ritka vírus orchideák körében, érdemes inkább a helytelen műtrágyázásra gyanakodni, ha ilyen tüneteket tapasztalunk.

    e) Vanília mozaik vírus (Vanilla mosaic virus, röviden: VaMV)
    • Tünetei: mozaikfoltosság.
    • Terjedése: vírusvektora a levéltetű.
    • Gazdanövények: Vanilla sp.
    • Két törzsét sikerült kimutatni tahiti vaníliából (Vanilla tahitensis), ezek a Cook Islands (VanMV-CI) és French Polynesia (VanMV-FP) vírusok.
    f) Phalaenopsis klorotikus foltosság vírus (Phalaenopsis chlorotic spot virus rövidítése: PhCSV ill. CaCV-Ph)
    • Tünetei: klorotikus foltok a levélen.
    • Terjedése: mechanikai úton, vírusvektora a levéltetű.
    • A vírus önálló faji státusza megerősítést igényel.

    5. Closterovirus nemzetség

    a) Dendrobium érnekrózis vírus (Dendrobium vein necrosis virus, röviden: DVMV)
    • Tünetei: érnekrózis a leveleken, a szirmokon és a csészeleveleken.
    • Fogékony faj: Dendrobium phalaenopsis.
    • Elsőként 1977-ben mutatták ki Dendrobium phalaenopsis orchideákban, Lesemannban, Németországban. Nincs bizonyíték arra, hogy elterjedt Németországban, eddig csak két üvegházi kultúrában figyelték meg.

    II. Gömb alakú vírusok

    1. Tombusvirus nemzetség


    a) Cymbidium gyűrűsfoltosság vírus (Cymbidium ringspot virus, röviden: CyRSV)

    • Tünetei: enyhe, kör alakú klorózis, ami terjed, végül a levél bebarnul és elhal.
    • Terjedése: a fertőzött egyedek a gyökereiken keresztül képesek megfertőzni más, egészséges növényeket és a termesztőközeget.
    • Nagy-Britanniában mutatták ki Cymbidium orchideákban és fehér lóherében (Trifolium repens). Bár erősen fertőző vírus, nem terjedt el.

    2. Carmovirus nemzetség

    a) Szegfű foltosság vírus (Carnation mottle virus, röviden: CarMV)

    • Tünetei: klorotikus gyűrűk.
    • 2003-ban észlelték elsőként a vírus jelentét 2 db lepkeorchideában, Tajvanon. 2004. és 2007. között további 280 esetben mutatták ki a vírust ELISA teszttel Phalaenopsisokban.
    • Laboratóriumi (ún. “in vitro”) körülmények közt nagyon ellenálló vírus és még lamináris áramlású fülkéket is megfertőzheti. (Ilyen fülkékben állítják elő a szaporítóanyagot, ezek az ún. steril boxok.) 
    CarMV-Ph fertőzés lepkeorchideán
    Kép forrása

    3. Cucumovirus nemzetség

    a) Uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, röviden: CMV)

    • Tünetei: sárga csíkok a levélen.
    • Terjedése: mechanikusan, vírusvektora a levéltetű.
    • Szabad földön nevel orchideáknál gyakoribb.

    4. Nepovirus nemzetség

    a) Paradicsom gyűrűfoltosság vírus (Tomato ringspot virus, röviden: TomRSV)

    • Tünetei: gazdanövényenként változik.
    • Terjedése: vetőmaggal, vírusvektora a fonálféreg (Xiphinema americanum).
    • A témához kapcsolódóan csak annyit találtam róla, hogy Puerto Ricóban fertőzött meg orchideákat.

    5. Tospovirus nemzetség

    a) Paradicsom foltos hervadás vírus (Tomato spotted wilt virus, röviden: TSWV)

    • Tünetei: klorotikus, nekrotikus foltok.
    • Eddig 2006 októberében és 2007 januárjában mutatták ki lepkeorchideákban, Floridában.
    TSWV lepkeorchideán
    Kép forrása

    b) Impatiens nekrotikus foltosság vírus (Impatiens necrotic spot virus, röviden: INSV)

    • Tünetei pl.: hervadás, satnyulás, gyenge virágzás, különböző, pl. gyűrűfoltok a levélen, stb. Sokféle ismertetőjele van, megjelenése pl. attól függ, hogy melyik évszakban támad a vírus, vagy milyen idős a növény, stb. 
    • Széles körben elterjedt betegség, főleg üvegházi kultúrákat fertőz. Orchideák mellett más növényeket is megtámad, pl. begóniát, szegfűt, krizantémot, dáliát, muskátlit, kardvirágot, nebáncsvirágot, nárciszt, petúniát, stb.
    c) Paprika klorózis vírus (Capsicum chlorosis virus, röviden: CaCV)
    • Tünetei: klorotikus gyűrűfoltosság a levélen.
    • Terjedése: mechanikai úton, vírusvektora a tripsz.

    CaCV fertőzés lepkeorchideán
    Kép forrása

    6. Gazdátlan vírusok

    a) Orchid fleck virus (röviden: OFV)

    • Tünetei: klorotikus foltok a levélen.
    • Elsőként Japánban jelent meg, majd kimutatták Brazíliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban és Ausztráliában is.
    OFV fertőzés Cymbidium orchideán
    Kép forrása

    III. Összegzés

    Jobb félni, mint megijedni, de az esetek nagy részében nem a vírusok a felelősek az orchideákon megfigyelt elváltozásokért (legalábbis én ezt tapasztalom, amikor megkerestek engem). Lassan egy éves lesz a blog, rengeteg levelet kapok, és még nem láttam olyan képet tőletek, amire rá tudtam volna mondani, hogy vírusos megbetegedés. A legtöbb elváltozást a bakteriális és a gombás fertőzések okozzák, sőt előfordul, hogy egy szokatlan külsejű, pl. egy foltos levelű lepkeorchidea téveszt meg valakit.

    A napégéstől is sokan pánikba esnek. Bár van olyan vírusfertőzés, amelyik nagyon hasonlít a napgégésre (hisz a napégés és a vírusok is szövetelhalást okoznak), a napégéses felület nem változik (legfeljebb akkor, ha visszatesszük szegény orchideát a napra és tovább süttetjük), míg a vírusos megbetegedés terjed, alakjában, színében, mélységében változik. Az én megégett orchideáim kb. egy év után dobták le a beteg levelet, nem kezdtek azonnal sárgulni-száradni.

    A vírusos megbetegedések elsősorban kertészetekben okoznak problémát, ahol sok növény van összezsúfolva. A vírusfertőzött növényeket megsemmisítik és nem értékesítik. Tény, hogy egészségesnek tűnő orchideák is magukban hordozhatják valamelyik vírust, de a kertészetekben tudják tesztelni a növényeket – ha valami, pl. 1-2 beteg növény okot ad a féleremre. A vírusokat különböző tesztekkel, pl. ELISA-val (Enzyme linked immuno-sorbent assay) vagy RT-PCR-rel lehet kimutatni.

    Csónakorchideák megsemmisítése OFV fertőzés miatt
    Kép forrása

    Ha a fenti leírás tükrében, meggyőződtél arról, hogy az orchideádat vírus fertőzte meg, a legjobb megsemmisíteni, vagyis elégetni a növényt. Minden más eszközt, felületet, amivel érintkezhetett, fertőtleníteni kell, s védekezni kell a vírust terjesztő kártevők ellen (pl. tetvek, fonalférgek, stb.) Így elkerülhető, hogy más orchideák is megfertőződjenek. A megmaradt, egészségesnek tűnő növényeket karanténban kell tartani, s nem szabad eladni vagy elajándékozni.

    A legegyszerűbben úgy előzhetjük meg a vírusos megbetegedéseket, hogy nem veszünk fertőzött és/vagy legyengült, beteg növényt, betartjuk az alapvető higiénés szabályokat (nem csak az orchideák esetében, hanem a többi növényüknél is), az orchideáinkat a lehető legmegfelelőbben gondozzuk, hogy szépek, egészségesek és ellenállóak legyenek, valamint a növényeinket nem zsúfoljuk be kis helyre.

    IV. Források

    Bridget KELLY, How to Check for the Cymbidium Mosaic Virus,
    [2013. március 22.]

    C. A. BAKER, D. DAVISON,  L. JONES, Impatiens necrotic spot virus and Tomato spotted wilt virus Diagnosed in Phalaenopsis Orchids from Two Florida Nurseries,
    [2013. március 22.]

    Ching-An CHANG Dr., Orchid virus diseases in Taiwan and their control strategies, 
    [2013. március 22.]

    Cymbidium ringspot virus, Description of Plant Virusis, 
    [2013. március 22.]

    CYVV (Clover yellow vein virus), Plantwise Knowledge Bank, 
    [2013. március 22.]

    dr. HORVÁTH József – dr. GÁBORJÁNYI Richard,  Növényvírusok és virológiai vizsgálati módszerek,
    [2013. március 18.]

    Impatiens necrotic spot virus
    [2013. április 2.] 

    Juliana FREITAS-ASTÚRA, Orchid Viruses
    [2013. március 22.]

    K. FARREYROL, M. N. PEARSON, M. GRISONI, D. COHEN, D. BECK, Vanilla mosaic virus isolates from French Polynesia and the Cook Islands are Dasheen mosaic virus strains that exclusively infect vanilla, 
    [2013. március 25.]

    KOROTIEIEVA HV, POLISHCHUK VP, Viruses of orchids of the natural flora in Ukraine,
    Loren BATCHMAN, Detecting Virus in Orchids,
    [2013. március 25.]
    Maria Luisa IZAGUIRRE-MAYORAL, Rafaela C. De UZCATEGUI, O. CARBALLO, Crassulacean Acid Metabolism in Two Species of Orchids Infected by Tobacco Mosaic Virus-orchid Strain and/or Cymbidium Mosaic Virus,
    [2013. március 18.]
    M. N. PEARSON, J. S. COLE, The Effects of Cymbidium Mosaic Virus and Odontoglossum Ringspot Virus on the Growth of Cymbidium Orchids,
    [2013. március 18.]
    Plant Viruses Online, http://pvo.bio-mirror.cn/
    TÓTH Endre, A növényvírusok elnevezéséről. In = Magyar Orvosi Nyelv, 2004, 2:6-31

    Tsuneo IKEDO Dr., Diseases, Pests and Chemicals of Phalaenopsis Species,
    [2013. március 18.]
    Q. ZHANG, First Report of Impatiens necrotic spot virus Infecting Phalaenopsis and Dendrobium Orchids in Yunnan Province, China,
    [2013. március 21.]
    You-Xiu ZHENG, Ching-Chung CHEN, Chia-Jin YANG, Shyi-Dong YEH, Fuh-Jyh JAN, Identification and characterization of a tospovirus causing chlorotic ringspots on Phalaenopsis orchids, 
    [2013. március 21.]
    You-Xiu ZHENG, Ching-Chung CHEN, Fuh-Jyh JAN, First Report of Carnation mottle virus in Phalaenopsis Orchids, 
    [2013. március 21.]

    Létrehozták az első kék virágú Phalaenopsist!

    Megtörtént, amire sokan vártak! A festett lepkék után itt a génmódosított kék színű Phalaenopsis. A különleges növényeket 2013. február 11-én mutatták be az Asia Pacific Orchid Show-n Okinawában. A transzgenikus orchideákat a japán Chiba University tudósai egy évtizedes kutatás eredményeként hozták létre. A kék gént az azúrkék kommelínából (Commelina communis) vonták ki, s ültették be Phalaenopsis aphrodite orchideákba.
     
    Transgenic blue phalaenopsis
    Transzgenikus kék Phalaenopsis
    Kép forrása (2015. 05. 09.)

    Bár sokaknak tetszik a kék lepkeorchidea, néhány aggódó termelő azt szeretné, ha megsemmisítenék ezeket a hibrideket. Szerintük a GMO orchideák veszélyt jelentenek a vadon élő fajokra. Egyelőre ez a fenyegetés nem jelentős, hisz kevés példányról van szó, de nem lehet tudni, mi történne, ha a transzgenikus orchideák beporzás útján keverednének más Phalaenopsisokkal. Valószínűleg tovább örökítenék a kék gént.

     
    Transgenic blue phalaenopsis
    Transzgenikus kék Phalaenopsisok
    Kép forrása (2013. 03. 31.)
    Forrás:
     
    Conserving Orchids, You took a white orchid, turned it blue,
    House Of Japan, World’s 1st Blue Phalaenopsis Orchid,
     

    Phalaenopsis – A leggyakoribb gondozási hibák

    Edina tőrothadásos orchideája
    2015. április

    Mi baja a lepkeorchideádnak?

    Helytelen öntözés

    1. Túl kevés víz

    Probléma: gyökérszárazság.
    Tünetek: puha, ráncos, kókadt levelek, bimbóelhalás.
    Megoldás: állítsuk a növény cserepét 2-3 órára öntözővízbe, utána hamar magához tér.
    Egy meglehetősen vízhiányos orchidea – YouTube videó


    Vissza a tartalomjegyzékhez!

    2. Túl sok víz

    Probléma: gyökérrothadás.

    Tünetek: rendszeres öntözés mellett is ráncos, puha, kókadt levelek, bimbóelhalás.

    Megoldás: átültetés.

    Ezen a fotón jól látható, hogy a gyökerek nagy része elrohadt és a növény szomjazik.
    Kép forása

    Vegyük ki az orchideát a cserépből és vizsgáljuk meg az ültetőközeget. Gyakran előfordul, hogy kívülről nem látszik, de nagy mennyiségű sphagnum moha található a gyökerek közt. Ez alapjában véve nem baj, de gyakori öntözés mellett hamar rothadáshoz vezet, ráadásul a belső gyökerek halnak el elsőként, amit akkor se veszünk észre, ha átlátszó a cserép.

    Ha kivettük az orchideát a cserépből, óvatosan távolítsuk el róla az ültetőközeget, és egy steril (pl. mártsuk alkoholba és tartsuk tűzbe), éles ollóval vágjuk le az összes beteg, elhalt gyökeret. Ha ezzel megvagyunk, a maradék gyökérzetet 20-30 percig áztassuk 2%-os hipós oldatba (0,5 dl hipó kell 2,5 liter vízhez) úgy, hogy a növény töve ne kerüljön víz alá. Ha ezzel megvagyunk, hagyjuk 2-3 napig száradni a növényt egy papírtörlőn. Ezután laza, általunk kevert, vagy bolti közegbe ültessük el az orchideát. Ha nem kapunk megfelelően laza közeget és magunk sem tudunk keverni, használhatunk agyaggranulátumot is, vagy agyaggranulátummal lazíthatjuk a bolti közeget. Ha nem új cserepet használunk (pl. ugyanabba ültetjük vissza, amiben eddig is volt), akkor ültetés előtt alaposan fertőtlenítsük ki! Ha olyan kevés gyökere marad a növénynek, hogy nem áll meg biztosan a cserépben, vékony drót segítségével rögzítsük. (Én gyöngyfűző drótot szoktam használni, mert az mindig van itthon, de másfajta is megfelel, esetleg madzaggal is helyettesíthető.)

    Klaudia orchideája kezd magához térni
    2014. július


    A fenti képet egy olvasómtól, Klaudiától kaptam, aki 2014. márciusában írt nekem egy levelet arról, hogy a nőnapra kapott orchideájának a gyökerei penészesek és rohadnak. Az itt olvasható útmutatással sikerült megmentenie a növényét, ami azóta már teljesen magához tért és virágzott is.

    Ültetés után legalább egy hétig egyáltalán ne locsoljuk meg a növényt, utána se csicsogjon a víztől, kb. 7-10 naponta kapjon egy korty vizet (nyáron gyakrabban, télen ritkábban). 2-3 hónap múlva elkezdenek fejlődni az új, egészséges gyökerek, de az öntözéssel továbbra is csínján bánjunk egészen addig, amíg megfelelő méretűek nem lesznek a gyökerek! Ha a növénynek egyáltalán, vagy alig maradt gyökere, akkor használhatunk gyökereztető hormont (Incit lágyszárúaknak) is, hogy elősegítsük a gyökerek fejlődését.

    3. Öntözés felülről, spriccelés

    Tünetek: a levelek érintésre, esetleg maguktól egyszerűen leválnak a növényről.

    Probléma: koronarothadás.

    Megoldás: megelőzés. Ha már megtörtént a baj, alig van remény, de ne adjuk fel!
    Ha öntözés vagy párásítás alkalmával víz kerül a levél tövéhez, vagy a koronába, amit nem itatunk fel, vagy magától nem tud felszáradni, akkor az rothadást eredményez. Sajnos az anyanövény ekkor már menthetetlen, de ne keseredjünk el!

    Edina tőrothadásos orchideája
    2015. április


    A fenti képet szintén egy olvasómtól, Edinától kaptam. A párásítást szórófejes flakonból oldotta meg, valószínűleg ettől kezdett el rohadni az orchideája.

    Saját tapasztalatom a koronarothadással kapcsolatban:

    2011 júniusában egy helyi üzletben vásároltam magamnak egy meseszép, lila pöttyös orchideát. Sajnos nem voltam eléggé körültekintő, megbíztam az üzletben, így csak ráböktem a virágra, hogy azt szeretném, és már csomagolták is. Itthon szépen kicsomagoltam, és kivittem a teraszra, mivel rendesen be volt locsolva, 1 hétig nem is piszkáltam.  Mikor eljött a locsolás pillanata, megfogtam a cserepet, és a két felső levél egyszerűen kibukott a helyéről és leesett a földre. Kirohadt a közepe… L A rothadás nagyon súlyos volt, és ötletem se volt, hogy mit kezdjek vele… Szétnéztem… A párkányon megláttam az alkoholos kézfertőtlenítőmet és egy öngyújtót.

    Az én koronarothadásos orchideám
    Saját gyűjtemény, 2011.
    Úgy döntöttem, hogy kiszárítom a sebet, mivel ez a növény már úgyse fog tudni tovább hajtani, nincs vesztenivalóm. Nyomtam a sebbe egy szép adag kézfertőtlenítőt és meggyújtottam. Pár pillanat alatt elégett az alkohol, utána nyomtam rá még egy kicsit és meglocsoltam a növényt úgy, ahogy szoktam, annyi különbséggel, hogy a vizébe is tettem egy kis fertőtlenítőszert (Flóraszeptet).

    A koronarothadásos orchideám a kicsinyeivel
    Saját gyűjtemény, 2011.

    Kb. egy hónap múlva ledobta a virágait, majd ősszel elkezdett egy kis növényt dédelgetni az egyik virágszáron. Februárban a másik virágszárán újabb növényke jelent meg. Az anyatő semmilyen változást nem produkált, a mai napig (2012. április) növesztgeti a kicsiket, bár jóval lassabban, mint egy egészséges példány. Biztos van más módszer is ilyen esetben, de hirtelen nem volt jobb ötletem. Szerencsére bevált, így mindenkit kreativitásra bíztatok, eszméletlen, hogy mennyi mindent kibír egy orchidea! (Frissítés: A bejegyzés írása óta eltelt kb. egy év. Az anyatő már elhalt, de a kicsiket elültettem, élnek és virulnak. 2013. 03. 19.)

    Tőről kihajtott lepkeorchidea

    Az interneten is utánanéztem a problémának. A konklúzió a következő: a korona- vagy tőrothadásos orchideát ne dobjátok ki, mert nem csak a virágszáron nevelhet új kicsiket, hanem tőről is kihajthat! Érdemes az ilyen növényeket gombaölőszerrel kezelni, bár a rothadást okozhatja baktérium is, ezért lehet, hogy az alkohol vagy a mezei fertőtlenítőszer jobb választás. Nem csak a növényt kell fertőtleníteni, hanem a környezetét is. Mindenképp érdemes átültetni, s a közeget hőkezelhetjük is, hogy még kisebbre csökkentsük a fertőzés kockázatát.

    A beteg növényt különítsük el a többitől, lehetőleg ne tegyük ki nagyobb hőingásnak (ezért inkább nyáron se vigyük ki a kertbe), ne locsoljuk hideg vízzel, csak alulról öntözzük, és egyáltalán ne spricceljük magát a növényt. Ugyanolyan gyakorisággal tápoldatozhatjuk, mint a többi orchideát, de virágzó növényeknek való táp helyett levéldísz növényeknek valót használjunk.

    Vissza a tartalomjegyzékhez!

    Nem megfelelő páratartalom


    1. Túl alacsony (40% alatti)

    Tünet: bimbóhullás, pajzstetű.

    Megoldás: páratartalom növelése.

    Ha már pajzstetves a növény, az öntözővízbe keverjünk felszívódó rovarölő szert. (Megelőzésképp célszerű a többi növényt is kezelni.) Mivel a rovarölő szerek folyamatosan változnak (újak jelennek meg, a régit kivonják a forgalomból), nem írok neveket, érdeklődjetek a helyi gazdaboltban. Fontos, hogy mindenképp felszívódó szer legyen, mert azzal elég belocsolni a növényt, nem kell vele lepermetezni. A kimaradt permetet ne öntsük az ivóvízhálózatba, se élő vízbe! Helyette megelőzésképp pl. citrusok, pálmák beöntözésére, vagy rózsák permetezésére is felhasználhatjuk.

    Ha nincs sok tetű a növényen, nem érdemes permetezni, különösen akkor felejtős, ha bent, a lakásban vannak az orchideák. Meg lehet próbálni, hogy egy vattakorongot kicsit bevizezünk, enyhén beszappanozzuk és letöröljük vele a tetveket. Minden orchideához tiszta korongot használjuk, hogy ne vigyük át a tetveket egyik növényről a másikra! Hátránya, hogy a levélhónaljban lévő tetveket ezzel nem érjük el (ne is próbáljuk meg), és a virágot sem érdemes törölgetni, csak a virágszárat.

    2. Túl magas (60% feletti)

    Tünet: gombás betegségek, rothadás.

    Megoldás: helyezzük a növényt szellős, világos helyre, és kezeljük gombaölőszerrel. Ha a közeg is fertőzött, mindenképpen ültessük át a növényt!

    Vissza a tartalomjegyzékhez!

    Nem megfelelő mennyiségű fény


    1. Közvetlen napfény

    Tünet: a leveleken vagy az orchidea tövén sárgás, fehér, súlyosabb esetben barna folt látható.

    Probléma: napégés.

    Megoldás: helyezzük át a növényt olyan helyre, ahol nem ég meg. A foltokat eltüntetni nem lehet, s rajtuk keresztül a növény fogékonyabb a fertőzésekre, ezért egy kicsit nagyobb figyelmet igényel. Idővel a növény ezeket a leveleket leszárítja, lehet, hogy hamarabb, mint ahogy legalulra kerülnének, de ez nem baj, természetes folyamat.

    Könnyű és súlyos napégés lepkeorchideán
    Saját gyűjtemény, 2011.

    2. Tartósan kevés fény

    Tünet: bimbóhullás, virágzás elmaradása, szokatlanul világos levelek.

    Probléma: fényhiány.

    Megoldás: helyezzük át a növényt világos, közvetlen napfénytől mentes helyre. Vigyázzunk rá, mert még könnyebben megég, mint társai.


    Vissza a tartalomjegyzékhez!

    Hirtelen hideg, huzat, szállítási sokk


    Tünet: bimbóhullás.

    Probléma: megfázás.

    Megoldás: megelőzés. Ne nyissuk rá a növényre a hideget, szellőztetéskor sose legyen huzatban, ha pedig hideg időben szállítani kell, alaposan csomagoljuk be selyempapírba és lehetőleg húzzunk rá egy nejlonzacskót is. A gondos csomagolás ellenére is előfordulhat, hogy a még nem teljesen kifejlett bimbók elhalnak és lepotyognak.

    Bimbóelhalás
    Saját gyűjtemény, 2011.

    Vissza a tartalomjegyzékhez!

    Dohányzás a lakótérben


    Tünet: bimbóhullás.

    Megoldás: ne dohányozzunk (a házban), vagy válasszunk más szobanövényt.

    A lepkeorchidea nem bírja a dohányfüstöt, így ha a lakásban dohányzunk, biztosak lehetünk abban, hogy a növény az összes bimbóját/virágát rövid időn belül le fogja dobni. Ha ez a helyzet, vagy szokj le arról, hogy a lakásban dohányzol, vagy válassz kifejezetten légtisztító növényeket, pl. zöldikét, szobai futókát, stb. és az orchideáidat ajándékozd el olyan helyre, ahol jól érezik majd magukat! Senkit se akarok megtéríteni, mindenkinek a saját döntése, hogy dohányzik-e, de szerintem érdemes leszokni a cigarettáról. Én is évekig dohányoztam (a végén már 2,5 doboz elfogyott egy nap), szóval tudom, hogy nem egyszerű, “csak” akarat kérdése az egész.

    Vissza a tartalomjegyzékhez!

    Források


    Kérdéseiteket továbbra is várom a hedihobbi[kukac]gmail[pont]com címre. A bejegyzéshez a saját tapasztalataimat és az alábbi szakirodalmat, internetes oldalakat használtam fel:

    A Phalaenopsis gondozása

    Tartalomjegyzék

     

     

    Bevezető

     

    Az Interneten rengeteg információt találunk a Phalaenopsisokról, de eléggé ismerjük már őket ahhoz, hogy ne csak vegetáljanak a lakásunkban, hanem virágozzanak is? Mondhatja bárki, hogy nem egy kényes növényről van szó -tény, hogy más orchideához képest rengeteg mindent kibír-, de aki anyósnyelvhez van szokva, annak komoly fejtörést okozhat. 

    Az első orchideám Phalaenopsis volt, mini orchideaként árulták egy kertészetben. Sajnos elég rövid életűnek bizonyult, amiről én tehettem. Hozzám hasonlóan sokaknak pillekosbor az első orchideája, ezzel a bejegyzésemmel nekik szeretnék segíteni.
     
     

    A lepkeorchidea életmódja

    Elsőként ismerjük meg a növény eredeti életmódját! A Phalaenopsis (ejtsd: falenopszisz) állandóan meleg, párás, ugyanakkor szellős klímával megáldott szigeteken, félszigeteken él az Egyenlítő közelében. Epifita, vagyis nem a földön vet gyökeret, hanem a fák ágain telepszik meg, és elhalt növényi részekből táplálkozik (pl. kéreg, falevél, stb.), tehát nem élősködő. A növény gyökereivel szorosan kapaszkodik a fához, ebből adódik, hogy lefelé csüng! Ezért ha valaki azon bosszankodik, hogy orchideája kissé oldalra van dőlve a cserépben, vagy a virágszál támaszték nélkül egyáltalán nem áll olyan peckesen, az ne csodálkozzon, nem rontott el semmit.

    A lefelé csüngő helyzetből adódik az is, hogy a növény hajtáscsúcsából az esetleges víz mindig kifolyik, és mivel a lekeorchideának nem a földben van a gyökere, egy kiadós eső után gyorsan megszárad. Ezekre a cserépben nevelt példányoknak nincs lehetősége, és a megrekedt víz komoly problémákat (bakteriális megbetegedést, rothadást – pl. a középső levelek egyszerűen kifordulnak a helyükről) okozhat náluk. Ezért az öntözésnél mindig figyeljünk arra, hogy a levelek tövéhez ne kerüljön víz, vagy ha mégis, itassuk fel egy kis vattával, hogy elkerüljük a bajt. Valamint öntözés után várjuk meg, hogy minden felesleges víz kifolyjon a cserépből, különösen, ha kaspóban tartjuk a növényt (bár szerintem a kaspó nem praktikus). A helyes öntözésről még lesz külön szó. 

    Jó-jó, de mi van a páratartalommal meg a nyári kánikulával, mikor fog már végre virágozni az orchideám, és mit csináljak a kopasz virágszállal…?!

    A lepkeorchidea elhelyezése

    Menjünk szépen sorban, és idézzük fel, mit is tanultunk anno az iskolában. Mire van szüksége egy növénynek? M e g f e l e l ő hőmérsékletre, fényre, vízre és tápanyagokra. De mit jelent ebből a megfelelő? Nos, ha visszatérünk a növény élőhelyéhez, könnyedén megválaszolhatjuk ezeket a kérdéseket.

    Először is tudjuk, hogy a növény az Egyenlítői öv területéről származik (most egy esőerdő jelenjen meg a lelki szemeink előtt). Ezt legjobban úgy jellemezhetném, hogy fülledt meleg, kb. 25-28 °C és szinte minden nap esik az eső (évente 2000-3000 mm). Persze 20 fokon is vígan elvannak a hibridek, sőt, alacsonyabb páratartalomnál kifejezetten előnyös az alacsonyabb hőmérséklet, de sose essen tartósan 12 °C alá, mert károsodhat a növény.

    A Phalaenopsis eredeti élőhelyén a napi hőingás 10 °C körül van, ez a virágoztatásnál lesz érdekes. Azt is tudjuk, hogy orchideánk epifita, tehát csak a fák lombkoronája által megszűrt fény jut el hozzá. Na, most képzeljük el, milyen lenne, ha egyik percben még egy kellemes, árnyékos medencében úszkálnánk kora nyáron, a másikban pedig anyaszült meztelen találnánk magunkat a Szaharában… A talpunkat sütné a homok, a bőrünk megégne, víz sehol… Ezért jól gondoljuk meg, hogy nyáron, 40 fokban hová tesszük a növényt!

    Ha a lakásban nem maradhat (mert mondjuk a felmelegedés ellen napközben redőnnyel védekezünk, és így nem jutna fényhez az orchideánk), akkor tegyük ki a kertbe/teraszra, de csak és kizárólag közvetlen napfénytől mentes (kora reggel, vagy késő délután érheti egy kis nyári napfény, ennyitől még nem szabadna megégnie a növénynek), világos helyre, megfelelően párás környezetet teremtve számára (déli fekvésű panel erkély kizárva).

    A páráról úgy gondoskodhatunk, hogy pl. páfrányokat, vagy más, sok levelű növényt teszünk az orchideák mellé/köré, vagy ha erre nincs lehetőség, rendszeresen fellocsoljuk a teraszt, ahol a növények vannak. Vigyázzunk, hogy a felcsapódó víz ne kerüljön a levelek tövéhez! Egyébként se praktikus a földre tenni az orchideákat (egyik fajtát se), mert a házas és a meztelen csigák is előszeretettel csócsálják meg a leveleiket és a gyökércsúcsaikat. Arra is figyeljünk, hogy a lepkék fedett helyen legyenek, hogy eső alkalmával ne ázzanak el, mert könnyen a végüket jelentheti. Ez most így furcsán hangzik, de nálunk az eső többnyire lehűléssel jár, így nincs lehetősége a növénynek rendesen megszáradni, valamint a cserépbe ültetett példányoknál a levélhónaljakból sem tud kifolyni a víz. (Ha mégis egy kicsit megázna valamelyik lepkeorchideánk, vigyük száraz, meleg helyre, és vattával itassuk fel a lehető legtöbb vizet a hajtáscsúcsból és a levélhónaljakból, így jó eséllyel elkerüljük a tőrothadást. Akár még a hajszárítót is bevethetjük!)

    A forgalomban található Phalaenopsis hibrideknek minimum 40%-os páratartalomra van szükségük. 60%-os páratartalom mellett fejlődnek a legszebben, de 65-70% fölé ne menjünk, mert többet árt, mint használ. Célszerű beszereznünk egy páratartalom mérőt, hogy tudjuk hányadán árunk. Nem nagy beruházás, a legtöbb kisállat-kereskedésben, gazdaboltban lehet kapni. Természetesen 40% alatti páratartalom mellett is nevelhetünk lepkeorchideát, de a legtöbb hibrid virágzása közel sem lesz olyan látványos, valószínűleg csak 3-5 bimbót fognak hozni.

    Házon belül a lepkeorchideának a legideálisabb hely majdnem minden évszakban a keleti vagy a nyugati fekvésű ablak. Én télen déli fekvésbe helyezem az orchideáimat (mert máshova nem tudom), és nem használok pótvilágítást – itt a Napfény Városától pár kilométerre. Ha valaki dimbes-dombos, hegyvidékes helyen lakik, akkor lehet, hogy a megfelelő fejlődéshez (vagyis a virágzáshoz) szükség lesz kiegészítő világításra. Ha csak északi ablakban tudjuk elszállásolni a növényt, akkor akár egész nap (fényviszonyoktól függően 6-12 órán keresztül) „pöröghet” a villanyóra. Ugyanis fény hiányában a bimbók még az előtt leesnek, hogy kinyílnának. A déli fekvésű ablakkal vigyázni kell, csak november végétől február végéig hagyjuk ott az orchideákat, különben csúnyán megéghetnek! Sajnos én már jártam így.

    Párásításra télen fokozottan szükség van, mert a fűtött szobák páratartalma 20% alá is lecsökkenhet (megmértem)! Mi be tudjuk kenni a bőrünket, ha annyira kiszáradt, hogy már fáj. Sajnos, ha az orchidea szenved, nem tud kimászni a cserépből, hogy keressen magának egy kellemesebb helyet (pedig milyen jó is lenne). Erről jut eszembe: ha valahol, akkor a fürdőszoba ablakában könnyen átvészelheti növényünk a telet, de párásító tálcára itt is szükség van. (Ismerjük a módszert: egy tálcába kavicsokat szórunk és felöntjük vízzel. Fontos, hogy a növény gyökere ne érintkezzen a párásításra szánt vízzel, és a levelek se lógjanak bele. Tálca helyett használhatunk olyan balkonládát is, ami nincs kilyukasztva, vagy egy nagyobb méretű kaspót. Kavics helyett nem javaslom az agyaggranulátumot, mert egyrészt gömbölyded, másrészt túl könnyű, így nem áll meg rajta stabilan a virágcserép.)

    Egyéb megoldásként szóba jöhet még a növényablak (ezt a ház építésekor célszerű szakemberrel elkészítetni, máshogy elég macerás), a növényvitrin (mondjuk egy nagy terráriumból, de sose csukjuk be teljesen az ajtaját, valamint folyamatosan ellenőrizzük a páratartalmat, ha túl magas, szellőztessünk!), netán egy üvegezett erkély, vagy egy, a házhoz kapcsolódó üvegház, télikert (tehetősek előnyben). A túl kicsi terráriumokban, vitrinekben 80-90 %-os páratartalmat is könnyedén produkálhatunk, de az a lepkeorchideáknak nem jó, inkább válasszunk bele másfajta növényeket. Külön figyelni kell a lecsapódó párára, ami megül a leveleken, befolyik a növény tövéhez és tőrothadást okoz. Nekem, ami a legjobban bejött, az egy komolyabb ultrahangos párásító, amivel télen is 40% körül van a páratartalom az egész szobában. Nem fogyaszt sokat, csapvízzel is működtethető, és még egészséges is. 

    Az orchideákat lehetőleg ne tegyük a radiátor közelébe. (Persze ez csak a fűtésszezonra vonatkozik.) Ha nincs más lehetőségünk, csak a radiátor feletti ablakpárkány, akkor párásítsunk, és hetente ellenőrizzük, hogy tetves-e a növény, mert száraz levegő mellett fogékonyabbak erre a problémára.

    A friss levegő fontos a növénynek, de szellőztetéskor ne nyissuk rá a hideget, és ne legyen huzatban! Dohányfüstös lakásokba nem való egy orchidea se, mert csak szenved, a bimbóit ledobálja, stb. Oda inkább kifejezetten légtisztító növényeket vegyünk, pl. szobai futókát, zöldikét, vagy vitorlavirágot.

    Fény, pára, hőmérséklet megvan, most jöjjön az öntözés!

     

    Mivel öntözzünk?

    Nem érdemes csapvízzel/ioncserélt vízzel (ioncserélt vízből csak az jó, amelyiknek az szerepel, hogy “desztillált vízzel egyenértékű, laboratóriumi használatra alkalmas”) locsolni a növényt, mert fokozottan érzékeny az ásványi sókra, melyek hosszabb távon lerakódnak a növény gyökerén és gátolják a tápanyagok felvételét. Ez minden szobanövényre igaz, de mivel a lepkeorchidea epifita, így élőhelyén gyakorlatilag nem találkozik pl. kalciummal (a túl sok kalcium gátolja a kálium felvételét), így fokozottan érzékeny a csapvízzel történő öntözésre. Az állott csapvíz egy fokkal jobb, a felforralt és lehűtött csapvíz még jobb, de akkor 1-2 percig forraljuk és hagyjuk magától kihűlni. (Forraláskor az ásványi sók egy része kicsapódik az edény falára, s egy fehér bevonat jön létre, amit ecettel tudunk eltávolítani.) Ez meglehetősen költséges megoldás, ha sok orchideánk van, ennél ideálisabb az esővíz, és a hólé, de csak akkor, ha nincs a környékünkön gyár, vagy egyéb ipari létesítmény, mert akkor savas lehet az esővíz. Az esővíz nagy hibája, hogy sajnos nem mindig áll a rendelkezésünkre, ezért érdemes valamilyen edényben tárolni.

    Kiadós esőzések alatt sok vizet össze lehet gyűjteni, ami ráadásul ingyen van. Két dologra kell figyelni akár vödröt, kiszuperált kádat, hordót, vagy kifejezetten esővízgyűjtőt használunk. Először is: az edényt időnként ki kell mosni, akár belelát a szomszéd, akár nem. 🙂 Másodszor: csak akkor kezdjük meg a víz begyűjtését, ha már legalább 5-10 perce szakad az eső, és szépen lemosta a tetőről a koszt. (Profi esővízgyűjtőknél erre nem kell figyelni, mert saját szűrővel rendelkeznek.) Egy nyári felhőszakadás alatt nekem 200 liter víz is összejön, de azért „csak” ennyi, mert nincs sok edényem (én 5 literes flakonokban és 15 literes vödrökben tudom csak tárolni a vizet). Több eresz + több edény = több víz. Ráadásul az esővíznek nem csak az orchideánk fog örülni, hanem az összes növényünk. Az esővíz tiszta edényben több hétig, akár hónapokig is eláll, ha palackozzuk, akkor ne tegyünk rá kupakot, és ha lehet, vigyük hűvös, sötét helyre a poshadás és az algásodás elkerülése végett.

    Ha hideg helyről hozzuk be az öntözővizet, langyosítsuk meg, nehogy sokkot kapjon a növény. A legjobb, ha várunk vele egy napig és szobahőmérsékletű vízzel öntözünk. (Ne csak az orchideákat, hanem minden cserepes növényt!)

    A vizet kémiai úton is lehet lágyítani savakkal. Többfelé olvastam, hogy ecetet vagy citromlevet kevernek az öntözővízbe, de nem írták le a pontos arányokat, és úgy érzem, hogy a növényeim többet érnek annál, hogy kísérletezzek rajtuk. A lent említett Orchideák és broméliák című könyvben lehet olvasni kénsavval történő vízlágyításról, de ezt meglehetősen balesetveszélyesnek tartom, és mivel bárki megtalálhatja ezt az oldalt a tipegőktől kezdve az üknagymamákig, nem írom le. Ha valakit nagyon érdekel, utánanéz, és saját felelősségre kipróbálhatja, de előfeltétele az, hogy minimum dicséretes ötös volt az illető kémiából, és tisztában van a százalékszámítással, mert ha egy tizedesvessző elcsúszik, rámehet az összes növénye, valamint komoly égési sérüléseket lehet szerezni a kifröccsenő savtól, szóval csak óvatosan. Ezt a módszert inkább kertészetekben szokták alkalmazni, s nem otthon. Ugyanakkor egy magánszemélynek is lehet annyi növénye, hogy megéri ezzel foglalkoznia.

    Hogyan öntözzünk?

    Nekem az áztatásos módszer vált be, ami a következő: kb. 1 órára beleállítom a növényeimet egy vödör szobahőmérsékletű, lágy vízbe, majd kiveszem őket, és hagyom, hogy lecsepegjenek. Fontos, hogy a cserép szája ne kerüljön víz alá, tehát a növény töve ne álljon vízben. Ha belelóg a levél vége, nem probléma, ennyitől nem lesz baja a növénynek. Mindig ügyelünk arra, hogy a bimbókra/virágokra ne kerüljön víz, mert lepotyoghatnak tőle. Olvasói levelek alapján én nem javaslom a felülről történő öntözést, mert gyakran vezet tőrothadáshoz.

    Sokan választják azt a módszert, hogy vizet engednek a kádba, s abba állítják bele a növényeiket. Én ezt nem javaslom, mert az orchideákhoz használunk műtrágyát, eseget felszívódó permetszert, ami ilyenkor kioldódik a vízbe (vagy van, aki épp a kádba önti bele), majd a lefolyón leengedjük, s bekerül az ivóvízhálózatba. Magyarul később megisszuk.

    A Phalaenopsis nyirkos közeget igényel, de a pangó vizet nem szereti, a gyökerei könnyen elrothadnak. Egy teljesen kiszáradt orchidea szépen magához tud térni, ha újra elkezdjük locsolni, viszont amelyiknek elrohadt a töve, az gyakorlatilag menthetetlen. (Ha már megtörtént a baj, ne adjuk fel, ebben a bejegyzésben szó van erről is! [Klikk!])
     
     

    Mikor kell öntözni?

    Az átlátszó cserép nagyon praktikus, mert (azon kívül, hogy a lepkeorchidea a gyökereivel is fotoszintetizál) láthatjuk, milyen állapotban vannak a gyökerek, párás-e a cserép belseje, esetleg algás, összetömörödött-e már a közeg, stb. Ha zöld színűek a gyökerek, akkor még vizesek, ha opálos-szürkés színük van, akkor „szomjasak”. Mindig reggel ill. délelőtt öntözzük meg a növényt, és ügyeljünk arra, hogy délutánra a felesleges víz lecsöpögjön, felszáradjon, így kerülve el a rothadást. 
    Ha csak este tudjuk megnézni, hogy itt-e az ideje az öntözésnek, a locsolással várjuk meg a reggelt, fél nap alatt nem lesz semmi baja a növénynek, sőt, néhány nap alatt se. Ha az egyik növényünk beteg, ne áztassuk együtt a többivel, mert jó eséllyel megfertőződnek. Aranyszabály, hogy a beteg, fertőzött növényeket mindig el kell különíteni a többitől.
     
     

    A Phalaneopsis virágoztatása

    Az a tapasztalatom, hogy ősszel célszerű egy kb. 1 hónapos nyugalmi időszakot tartani a virágzás érdekében. Erre egy 15-17 °C-os, világos szoba a legmegfelelőbb helyszín. Ilyenkor abba hagyom a tápoldatozást és az öntözést is visszafogom. Ha letelik az egy hónap, átviszem a növényeimet egy fűtött, világos szobába, adok nekik egy kis tápoldatot és alaposan beöntözöm őket. Általánosságban elmondható, hogy ha van egy egészséges, megfelelően gondozott orchideánk, de már legalább egy éve nem virágzott, akkor a hőmérséklet csökkentése ki fogja váltani a virágképződést.

    Ha jól eltaláljuk a növény helyét, és szépen gondozzuk, akkor nem igényel nyugalmi időt, anélkül is folyamatosan virágzik egész évben. Tapasztalataim szerint ez függ attól is, hogy milyen hibridünk van, mert ami az egyiknek maga a Kánaán, a másiknak épp, hogy megfelel és nem virágzik annyit, nem lesz olyan szép hosszú a virágszára, mint az “igénytelenebbnek”.

    Ha valaki azon szomorkodik, hogy túl rövid a virágszár (ahhoz képest, amikor kapta/vette az orchideát), az nem ront el semmit, ezeket a virágokat növényházakban nevelik, ahol lényegesen jobb a klíma, magasabb a páratartalom, stb. Szobai körülmények közt is lehetünk ügyesek, és virágoztathatjuk a lepkeorchideát, de nem minden esetben lesz olyan szép, mint a bolti, viszont ne keseredjünk el, jövőre biztosan szebb lesz!

     

    Levágjam a virágszárat?

    Ha már majdnem teljesen kifejlődött a virágszár, támasszuk ki, nehogy véletlen letörjük. A kicsi, még növekvő virágszálat ne bolygassuk, mert a feszegetéstől könnyen letörhet. Ha a növény elvirágzott, de a virágszár még zöld, ne vágjuk le, mert ha ügyesen gondozzuk a növényt, a régi virágszár ismét bimbókat, esetleg apró növényeket fejleszthet. Én új növények reményében nem szoktam levágni a zöld virágszárat, de van, aki szerint erősebb virágzást eredményez, ha feléig visszavágjuk a zöld virágszárat (a tápanyagok utána visszahúzódnak, és a növény kénytelen lesz új virágszálat növeszteni, és nem a régit nevelgetni tovább, amin már csak az oldalhajtások fognak virágozni, tehát nem lesz annyira látványos.) Tapasztalatom szerint nem árt, ha levágjuk, vagy visszavágjuk a zöld virágszárat, a későbbiekben nem okozza a virágzás elmaradását, viszont én nem szoktam levágni.
    Ha kis növények jelennek meg a virágszáron és már szép gyökerük van (legalább 3-4 db 5 cm-es), akkor óvatosan törjük le, a sebet pedig szórjuk be fahajjal, vagy kenjük be fasebbel, utána a megfelelő közegbe ültessük el a növényt. Ha a virágszár elszáradt, egy jó éles ollóval nyugodt szívvel levághatjuk, de ne túl közel a tövéhez, nehogy megsértsük a növényt.
     
     

    Milyen tápoldatot használjak?

    A legtöbb helyen már lehet kapni kifejezetten orchideáknak való műtrágyát. Van, amelyik a virágzást, van, amelyik a növekedést segíti – ez rá van írva, márkától függ. A speciális orchidea „földbe” ültetett példányoknak gyakori tápoldatozás szükséges, mert az ültetőközegben nincs megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag (ez a közeg jellegéből adódik, hisz többnyire fakéreg és perlit, amivel nincs is semmi baj; és nehogy egy hirtelen felindulástól vezérelve hagyományos virágföldbe ültessük az orchideát, mert kirohad). 
    Ha nem tudjuk, hogy milyen márkájú tápoldatot válasszunk, akkor nézzük meg az összetételét! Az elvirágzott, növekedésben lévő növényekhez komplett nitrogéndús oldatot válaszunk (magyarul olyat, amiben több a nitrogén, mint a foszfor vagy a kálium), míg a virágzó, vagy a virágzás előtt álló növényeknek káliumban és foszforban gazdag tápot adjunk. A kevesebb több! Mindig tartsuk be a flakonon található adagolást! (Vagy még jobb, ha az előírt mennyiség felét használjuk, így nem halmozódnak fel olyan gyorsan a sók a cserépben.) Sose trágyázzuk túl a növényt, mert deformálódhat, megéghet, sőt el is pusztulhat! 
    Tavasztól őszig hetente, télen havonta kell tápoldatozni a növényt (ez csak irányadó, mindig a tápoldat flakonján lévő utasításhoz tartsuk magunkat). Havonta egyszer iktassunk be egy olyan öntözést, amikor a növény a szokásosnál tovább (2-3 órát) áll tiszta vízben a növény, hogy a felhalmozódott felesleges sók kiázhassanak az ültetőközegből.

    Ma már lehet kapni ún. orchidea permetet/sprét is, ami egy alacsony nitrogéntartalmú vizes oldalt. Ehhez képest szerintem elég drága (többe kerül, mint a hígítandó műtrágya), és hamar el is fogy, mert csak 2,5 dl. Ráadásul saját magunk is elkészíthetjük! A recept: forraljunk fel 1 liter esővizet (így tovább eláll és a baciktól sem kell tartani, de használhatunk desztillált vizet is),  várjuk meg, amíg kihűl és tegyünk bele 1 ml (többet ne) folyékony nitrogénes műtrágyát. Az oldatot szórófejes flakonba töltjük (legjobb, ha porlasztós), ráírjuk, hogy mi van benne, és kész is. 

    Használat: hetente egyszer, aktív, növekedési fázisban lévő orchideáknál. A levelek szélét (azért csak a szélét, hogy ne tudjon a tövéhez befolyni a permetlé), és a kikandikáló gyökereket permetezzük vele. Permetezni/spriccelni csak porlasztós kézi permetezővel érdemes, nyáron, kánikulában. Ilyenkor még a virágoknak/bimbóknak sem árt, de a műtrágyás permet ne érje ezeket, mert foltot hagyhat rajtuk.
    Szintén nagyjából új dolognak számítanak az ún. önadagolós tápoldatok orchideáknak szánt változatai. Ezek kis ampullák, miket le kell szúrni a cserépbe, és 15 napig biztosítják a növényeknek a megfelelő tápanyagokat. Nos, ez mind szép és jó, de az orchideák nem tömör földbe vannak ültetve, ezért akár pár óra alatt is kifolyhat a cserépbe az üvegcse tartalma, tehát a használatát nem javaslom. Ha valaki nem akar bajlódni a tápoldatozással, akkor a táprudakat ajánlom. (A táprudak nagyon praktikusak -nem csak az orchideáknak szánt változatok-, de szerintem drágák.)
     
     

    Néhány szó az átültetésről

    Ha az orchideánk már elvirágzott és a föld már eléggé össze van tömörödve (ez 1-3 év alatt következik be) vagy a gyökerek kinőtték a cserepet, akkor tavasszal átültethetjük (áprilistól júniusig) a növényt. Ha sok tő van egy cserépben (és mindnek elég nagy gyökere van), szétoszthatjuk. 
    Virágzó növényt nem célszerű bolygatni, mert ledobálhatja a virágait. (Én már ültettem át sikeresen virágzó lepkeorchideát, különösebb baja nem lett, de sok hely kell hozzá, hogy fektetve is elférjen a virágszár.)

    Az átlátszó cserépre azért van szükség, mert a növény gyökere is fotoszintetizál. Ha az orchideánkat sötét cserépbe tesszük, az új gyökerek, gyökérvégek fehérek/rózsaszínek maradnak és nem tudjuk szemmel tudjuk tartani a gyökerek állapotát. Ha nincs átlátszó cserepünk, akkor mészkőfoltoktól mentes, nagy lyukú terrakotta cserepet ajánlok (a kifejezetten orchideáknak szánt terrakotta cserepeknek az oldala is lyukas, de Magyarországon ilyennel még nem találkoztam). Ezek a cserepek is nagyon jók, mert szellőznek, gyorsabban kiszárad bennük a közeg, mint a műanyagban. Akinek nem fontos, hogy belelásson a cserépbe, ideális, és szerintem szebb is, mint a műanyag. Az sem elhanyagolható, hogy súlyánál fogva kevésbé borulékony.

    Ha csak színes műanyag cserép áll a rendelkezésünkre, az oldalára tegyünk pár plusz lyukat, különösen akkor, ha hajlamosak vagyunk a túlöntözésre. Sötét színű cserepet ne használjunk, mert napsütésben gyorsan felmelegszik, és a gyökerek megfőhetnek benne.

    Az átültetés előtti napon locsoljuk meg az orchideát, majd másnap óvatosan vegyük ki a cserépből. Vizsgáljuk meg a gyökereket, a beteg részeket vágjuk le egy éles, lefertőtlenített ollóval (én tűzbe szoktam tartani az ollót, ez sterilizálja), majd szórjuk be fahajjal, mert az fertőtlenít. Először tegyünk egy kevés ültetőközeget a cserép aljába, helyezzük rá az orchideát, és a körülötte levő részeket is töltsük fel. Tömörítsük kicsit a földet úgy, hogy a cserép alját lekocogtatjuk, de nem kell túlzásba vinni, különösen, ha hajlamosak vagyunk a túlöntözésre. (Nem úgy, mint az I-es videóban, sőt, én csappal se merném ilyen bátran locsolni. Nem is a mész miatt, hanem mert tényleg könnyen kirohad, ha befolyik a víz a levélhónaljba – ehhez elég néhány csepp is. Valószínűleg ahol a videó készült, jóval melegebb van, mint nálunk, így le tud száradni a növény, nem rothad el. Valamint nem kell minden gyökeret beleerőszakolni a cserépbe, nem baj, ha néhány kikandikál. A lényeg, hogy ne boruljon ki a növény a cserépből. Ha kevés gyökere van, akkor drótozzuk hozzá a cserép aljához egy vékony réz dróttal. A II-es videó számomra sokkal szimpatikusabb, én még annyit tettem volna, hogy jobban átnézem a gyökereket, mert szemmel láthatóan le kellett volna nyisszantani párat.)

    Átültetés után nem kell meglocsolni a növényt, kb. 1 hétig. (Nyáron se locsoljuk meg egyből, de kánikulában 3-4 nap után már esedékes.) Átültetésnél figyeljünk arra, hogy a közeg apró darabkái, rostjai ne kerüljenek a levélhónaljakba, mert sajnos könnyen rothadást okoz az is. Ha megtörténik a baj, próbáljuk meg kiszedni egy puha ecsettel, és figyeljük 1-2 hétig a növényt, hogy lazult-e a levele, vagy sárgul-e, ha igen, akkor rohad a töve. Távolítsuk el a laza leveleket (ilyenkor könnyen leválnak, és érződik is a szaga is, hogy rohad), mert ha csak néhány alsó levélről van szó, akkor még megmenthető az orchidea. Amennyire csak tudjuk, takarítsuk le, töröljük szárazra, és kenjük be valamilyen fertőtlenítőszerrel. Ez lehet alkohol, vagy akár Flóraszept is. Ha annyira sok gyökere van az orchideának, hogy sehogy se fér bele a cserépbe, akkor vagy vegyünk nagyobb cserepet, vagy az elvékonyodó részeken levághatjuk a gyökerek egy részét, de ne essünk túlzásokba, max a gyökerek 1/3-át vágjuk le.

    A kereskedelmi forgalomban kapható orchideaföldek legtöbbször elég silány minőségűek (persze van kivétel is), ráadásul drágák. Magunk is keverhetünk közeget az ültetéshez a következő módon:
    • 2 rész vörösfenyőkéreg (nagyobb, erősebb tövekhez 1-4 cm nagyságú, fiatalabb tövekhez 0,2-1 cm nagyságú; gazdaboltokban lehet kapni, 50 liter kb. annyiba kerül, mint egy csomag drágább orchideaföld)
    • 1 rész kertészeti perlit (gazdaboltban szintén lehet kapni, egyáltalán nem drága, lazítja a keveréket)
    • ½ rész érett kerti komposzt (ezt legjobb, ha magunk állítjuk elő, sokáig biztosítja a tápanyagokat)
    • ½ rész faszén (fertőtlenítő hatású, segít megelőzni a fertőzéseket, betegségeket és tovább lazítja a keveréket)
    Ahogy már említettem, a legtöbb orchideát, így a lepkeorchideát sem szabad hagyományos virágföldbe ültetni, mert elrohad a növény gyökérzete és az orchidea elpusztul.

    A Phalaenopsis mini gondozása

    A miniket is a “nagy testvérhez” hasonló módon kell gondozni. Arra kell csak odafigyelni, hogy ezeket az orchideákat többnyire sphagnum mohába ültetik, ezért óvatosabban kell őket öntözni, hisz a moha jobban tartja a nedvességet, mint a fenyőkéreg. Ha kinőtték a kicsi, gyári cserepet, átültethetjük őket nagyobba (9-es méretű elég), s nyugodtan használhatunk sphagnum moha helyett orchideáknak való közeget is.

      

    A lepkeorchidea és a hidrokultúra

    A lekeorchidea nem alkalmas hidrokultúrás tartásra, mert gyökerei fotoszintetizálnak, “lélegeznek”, így nem bírják az állandóan nedves közeget, s hamar rothadásnak indulnak. Ezért hidrokultúrás tartásukat nem javaslom, de meg lehet próbálni. Elviekben az agyaggranulátum elég levegőssé teszi a közeget, szóval akár működhet is a dolog.

     

    Források

    Ha bárkinek további kérdése van, a hedihobbi[kukac]gmail[pont]com címen felteheti. A bejegyzéshez saját tapasztalataimat, valamint a következő szakirodalmat és internetes honlapokat használtam fel: 

    A fényképeket magam készítettem.